„Ha eszembe jut, hogy valami jó fog történni, szinte magasba emel a várakozás jóleső öröme, de a következő pillanatban arra térek magamhoz, hogy óriási huppanással esem a földre. De… az a repülés – amíg tart – olyan mámorító… mintha egyenesen átszállnék a naplementén! Ezért az érzésért még a puffanás sem[…]
„Nem félek tőled és nem tudsz mélyen sérteni. Még ha okozol is rossz perceket, az élethez képest ezek semmiségek mind. Tapasztaltam sokkal rosszabb, szomorúbb dolgokat az életben. Ezért igyekszem helyesen élni, akkor is, ha ez az irigy embereknek nem példa, hanem támadási felület.” 🙂 Vágyakozhatnék arra, hogy az emberiség békében[…]
„Az élet határtalan lebegés, amit nem mi választottunk, mégis végtelen benne a választások lehetősége. (D. Hunt) 192 nap. Ennyi kellett ahhoz, hogy a sors megajándékozzon és a boldogságtól széles mosolyt bűvészkedjen az arcomra. Ha az életem múlna rajta, sem tudnám megmondania konkrét okát annak, hogy hónapok óta mitől van[…]
„Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket!” (T. McGraw) Végigtekintve az évemen, rá kellett döbbennem, hogy az idei 12 hónapom eddig szinte másról sem szólt, mint az elengedésről, a türelemről, a nagy próbatételekről, miközben keményen szembe kellett néznem önmagammal, a félelmeimmel,[…]
„Csodálatos a természet, de nem igazán következetes, mert megtagadja az egyiktől azt, amit megadott a másiknak.” (A. Gavalda) Olykor igazságtalannak érezzük a sorsot. Nem tudjuk, hogy miért születik valaki egészségesnek, míg mások testi fogyatékossággal jönnek a világra vagy később válnak azzá. Míg a többség ebbe beletörődve, a sorsnak megadva magát[…]
Széthullott a családom, gyorsan és minden értelemben. A veszteség túl nagy és fájdalmas. De egyszer csak az a merész és erős remény fészkelte be magát a lelkembe, hogy új családot találok, új család talál rám. „A családot nem a vér határozza meg, hanem az, hogy ki nyújtja feléd a kezét,[…]
Vannak olyan csoportok, melyek vicceink, szarkasztikus élcelődéseink céltáblái vagy előszeretettel ítélkezünk felettük. Rendőrök, szőke nők, kisebbséghez tartozó emberek … és sorolhatnám még. Az EJE társadalom sem maradt ki ebből. Bár, én a kezdetektől elfogult voltam velük, köszönhetően a tandemugrások során megismert, fantasztikus embereknek. Mégis…. meglepett, hogy ez a közösség milyen[…]
„Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” (M. Burnett) Ez a nap is lassan besétált az életembe. Vártam. Készültem rá. Most mégis úgy állok itt az ajtó előtt, mint akinek fogalma sincs, miért van itt és hogyan került ide. Nagy levegőt veszek, belépek[…]
Úgy tartják, a téma az utcán hever. Nos, talán nem mindig. Megesik olykor, hogy összefutsz a szomszédban lakó anyukával, aki egy héttel korábban, egy ragyogó májusi napon körbetekerte a Balatont. Tette mindezt úgy, hogy 1 évvel ezelőtt kezdett el komolyabban kerékpározni. És a téma, önként dalolva ugrik a nyakadba, hogy[…]
„Most nehezebb. De tán van kiút. Csak arra is vállalkozni kell, ahhoz is erő és akarat szükséges. És a hit, hogy megvalósítható.” (Takács Ervin) Mindig lesznek, akik biztosra veszik, hogy elbuksz, akik miközben arcukra az együttérzés álarcát öltik fel, azon szurkolnak, hogy feladd, akik szerint nem vagy képes harcolni az[…]