Otthon, ahonnan a lábunk távozhat, de szívünk soha….

“Az otthon menedék a viharoktól  –  mindenféle vihartól.” (W. J. Bennett) Emlékszel az első találkozásunkra? Nem találtalak vonzónak. Nem tetszettél. Az igazat megvallva….. semmi sem tetszett benned. De pár hét elteltével fantáziát láttam benned, s maradtam. Veled. Bizonytalan voltam…. magam sem tudtam hogyan tovább, milyen lesz a kettőnk közös élete,[…]

Continue reading …

Levelek a múltból, azaz……Időutazás, ajándékba.

„- Újra belevágnék. -A kalandba? …. -Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészre. Újra így csinálnám. Téged választanálak, mindig.” Levéltitok, melyet mindig tiszteletben tartottam, (s melyet most mégis megszegek). Emlékszem, amikor felsős diákként kiterjedt levelezést folytattam az nagy Szovjetunióba, Lengyelországba, Franciaországba .… ha anyukám felbontotta a leveleimet, számolnia[…]

Continue reading …