Boldog lélektánc….

„Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.” (Szabó Magda)   Gyermekként hiszünk a mesékben,  a tündérekben és lovagokban, hisszük a csodákat. Aztán elveszítjük e csodalátó képességünket, hitünket, s felnőttként gyakran furcsán szemléljük azokat, akik hiszik: az[…]

Continue reading …

… és a nőben megszületik az anya

„Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.” (Sophia Loren) Három nő. Három generáció. Életem meghatározó szerettei ők. Apai nagymamám. Életem első éveinek központi alakja voltál. Kaptam tőled rengeteg szeretetet, tanítást, a természet tiszteletét. Megtanítottál kiállni önmagamért és tisztelni[…]

Continue reading …

Besurranó boldogság…

Hálás vagyok mindenért. A sorsfordító pillanatokért, melyek próbára tettek, a kihívásokért, melyek megmutatták milyen erős vagyok, a barátságokért, melyek ápolták és feltöltötték a lelkem, a megélt és elmúlt szerelmekért, a nagy találkozásokért, azért, amit adhattam, mindazért, amit kaptam, az elkövetett hibáimért, melyekből tanultam és tanulok, az gyarlóságaimért, melyek emlékeztetnek arra,[…]

Continue reading …

Aki bátor, az fél igazán…

„Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” (M. Burnett) Ez a nap is lassan besétált az életembe. Vártam. Készültem rá. Most mégis úgy állok itt az ajtó előtt, mint akinek fogalma sincs, miért van itt és hogyan került ide. Nagy levegőt veszek, belépek[…]

Continue reading …

….csoda, melyet úgy hívnak a NŐ….

Úgy tartják, a téma az utcán hever. Nos, talán nem mindig. Megesik olykor, hogy összefutsz a szomszédban lakó anyukával, aki egy héttel korábban, egy ragyogó májusi napon körbetekerte a Balatont. Tette mindezt úgy, hogy 1 évvel ezelőtt kezdett el komolyabban kerékpározni. És a téma, önként dalolva ugrik a nyakadba, hogy[…]

Continue reading …

Na, végre! Jóóóó reggelt! – köszöntött az Élet, miközben cinkosan rám kacsintott

„Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.” Néhány évvel ezelőttig, úgy éltem, hogy önmagamra vagy nem sok idő, energia jutott vagy sajnáltam a magamra fordítható időt. Igyekeztem[…]

Continue reading …

„A nehezebb úton járok. Miért? Mert onnan szebb a kilátás.”

Éhínség. Nélkülözés. Hontalanság. Árvaság. Betegség. Háború. Természeti katasztrófák. Megannyi tragédia a világban. Igen, innen nézve szerencsésnek mondhatják magukat, kiknek van fedél a feje felett, van az asztalukon étel, van munkájuk és a gyermekeik iskolába járnak, van orvosi ellátásuk és van számtalan lehetőségük arra, hogy azoknak, kiknek mindez nem adatott meg,[…]

Continue reading …

Változás…. lehetőség….

Egyszer fent, máskor lent…. hányszor meg- és átéltem ezt. De eddig minden egyes alkalommal képes voltam a padlóról fölkelni, kecses mozdulattal leporolni a ruhámat és ragyogó mosolyt küldeni azok felé, akik bíztak végleges elbukásomban. Erős embernek nevelt az apám! „Az emberek általában tartanak a változástól, mert félnek az ismeretlentől. A történelem[…]

Continue reading …

Ha egyszer tavasz akar lenni….

Olyan vagy, mint a tavasz……… míg itt vagy, minden felvirul körüled.” (Jósika Miklós) Szép reggel! Játékos, kicsit erős szél, ragyogó napsütés, kellemes levegő….. az erkélyt pár nappal korábban kicsomagoltam, felszámoltam téli álmát. Így most, itt kint ülve, élvezve a tavaszi sugarak kacérkodó simogatását, a csendet és nyugalmat, koptatom a billentyűket,[…]

Continue reading …