„Az élet határtalan lebegés, amit nem mi választottunk, mégis végtelen benne a választások lehetősége. (D. Hunt)

 

192 nap. Ennyi kellett ahhoz, hogy a sors megajándékozzon és a boldogságtól széles mosolyt bűvészkedjen az arcomra.

Ha az életem múlna rajta, sem tudnám megmondania konkrét okát annak, hogy hónapok óta mitől van rossz hangulatom, miért kerülöm az embereket, miért jó otthon, egyedül, miért nem hoz lázba semmi. Ahogy egyik láb a másik elé… így vagyok a napokkal is. Egyik után következik a másik, semmi extra, csak túl kell élni. Ez nem én vagyok. Pontosan tudom. Mégis hagyom magam sodorni az árral és hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell. De én nem túlélni akarom a napokat, hanem megélni azokat.  Bezsebelni, magamba szívni minden egyes nap élményét.

„…VÁRD A HOLNAPOT ÉS NE FELEJTS EL MOSOLYOGNI.”

Teszem a dolgom. Korán kelek. Ahogy mindennap. Elmegyek dolgozni. Ahogy eddig is. Mosolyt csalok az arcodra. Ahogy szoktam. Edzésre tartok. Ahogy máskor is. Minden halad a szokásos mederben és mégis hiányzik valami. Valami olyan, mint ételnek a fűszer…. amitől olyan…. nagyon olyanná válik…. amitől semmi máshoz nem fogható, mással össze nem téveszthetővé lesz. De képtelen vagyok rájönni, mi én fűszerem. Aztán a sors úgy dönt, segítő jobbot nyújt, hogy belekapaszkodva kezdjek el kilábalni a hangulati gödörből. Az új évre kíméletlenebb edzéseket kértem edzőmtől. Megkaptam. Épp két feladat között az éltető oxigénért küzdöttem, amikor az edzőm boldog mosollyal közölte, hogy edzőcipő nélkül is bicegéstől mentes, hibátlan a járásom. Hitetlenkedve elkezdtem sétálni, fel, s alá. Olyan voltam, mint egy 4 éves, aki áhított játékát magához ölelve, föld felett repked a boldogságtól. Hát sikerült! Pedig már kezdtem feladni a reményt. 192 nap kemény küzdelme, könnyei, ereje és kitartása meghozta sikerét. Most kicsit eltávolodom a rossz hangulattól, kicsit messzebb ülök a kétségektől, hogy helyet adjak magam mellett a hitnek, az optimizmusnak…. a tiszta lapokkal induló holnapoknak, egy erősebb énnek.

„A te mai napod, amikor fel szeretnéd adni, másvalakinek a holnapot jelenti, s vele együtt a kitartást.” (Anna c. film)

(2020.01.15.)