„Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.” (Sophia Loren)
Három nő. Három generáció. Életem meghatározó szerettei ők.
Apai nagymamám. Életem első éveinek központi alakja voltál. Kaptam tőled rengeteg szeretetet, tanítást, a természet tiszteletét. Megtanítottál kiállni önmagamért és tisztelni az emberi különbözőséget. Szigorú és következetes asszony voltál. Ma is ámulattal gondolok arra, hogyan voltál képes hajnalban kelni, s miután a hatalmas kertben rendet vágtál, megetetted a jószágokat és kézzel kimostál, délben friss ebéddel vártál haza, majd tanultál velem és jutott energiád, időd játszani, beszélgetni velem. Az esti meséid, amit arcmimikával el is játszottál nekem, örök életre az elmémbe vésődtek. És hálás vagyok, amiért már kisiskolás koromtól kezdve szabni-varrni tanítottál. Csodás ajándéka az életnek, a 18 együtt megélt évünk.
„AZ ISTEN ÁTADJA A GONDVISELÉS SZEREPÉT AZ ANYÁNAK.”
Anyukám. Köszönöm neked az életem. Ma is mosolygok, ha arra gondolok, miként szerettél volna rávenni, hogy megtanuljak főzni vagy a szerény sikereket, melyeket a tánctanításommal értél el. Meghatódom a tv műsor mentes hétfő esték emlékétől, amikor órákon át diafilmeket vetítettél az öcsémnek és nekem a konyha ajtajára, s a vetítések után mindig egy kézenállással zártad le a házimozizást, amit mi vastapssal és boldog gyermeki nevetéssel jutalmaztunk. Hálás vagyok neked, hogy megszerettettél velem olyan női elfoglaltságokat, mint a kötés vagy horgolás. Elismerem, nem volt könnyű a kapcsolatunk. Te makacs nő vagy. Én meg túl szenvedélyes, túl határozott. Sosem volt a mi anya-lánya kapcsolatunk szokványosan meghitt. Pár héttel ezelőttig. Karantén kellett, extra féltő-aggódás érted, plusz megértés és elfogadás a részedről, hogy felülírjunk 53 évet és olyan békés, szeretettel teli legyen a kapcsolatunk, amilyenre mindig is vágytunk. Mindketten.
A Lányom. 27 éve léptél az életembe és alaposan a feje tetejére állítottad azt. És milyen jól tetted. Azóta nem ismerem az unalmat, a szürke hétköznapokat. De ismerem… a könnyeket a zuhany alatt… a végtelen anyai hitem benned… az életem végéig tartó aggódást érted… a határtalan és önzetlen szeretetet… az egyszerre fellépő káosz és rend érzését… és azt a furcsa érzést, amikor végtelen szeretet járta szívem erősebben dobban, ha rád gondolok. Köszönöm, hogy általad napról napra erősebb és talán jobb anyává is válhatok, s megkaphattam az élet legcsodásabb ajándékát, téged.
Három nő. Három generáció. Köszönöm, hogy vagytok, hogy voltatok nekem. Nélkületek nem lennék az, aki vagyok.
„Lehetünk bármilyen nagy játékosok, mindannyian egy nő testéből születtünk, a vérükön éltünk, a tejüket szoptuk, fogacskáinkkal a mellükbe haraptunk. Mindannyian szeretjük, ha bajban erőt adtok, lelkileg-testileg-vérileg. Aztán meg nem bírjuk ki ölelés nélkül. Kell az Élet! Nem is beszélve arról, amikor megbetegszünk! A halálos ágyán mindenki azt mondja: Mama!” (Müller Péter)
(2020.05.03.)