„Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. (Kontra Ferenc)
Kipattan a szemem. Az eső halkan kopog az ablaküvegen. Éjfél múlt 1 perccel. Hát itt van. Megérkezett. Szent este napja van, már 1 perce. Még pár óra és minden családnál véget ér az idegőrlő vásárlási láz, az energia zabáló, ünnep előtti rohanás, a türelmetlen sorban állás, tülekedés, az ingerült sofőrök időszaka és kezdetét veheti az Ünnep, s vele együtt a béke és nyugalom, a meghittség és ünnepi szeretet, a mosoly és ölelés. Jó, hogy itt vagy. Isten hozott, Karácsony!
“MERJÜNK KARÁCSONYKOR MI MAGUNK AJÁNDÉKKÁ VÁLNI!”
Hajnalban lassú, lomha filmkockákként peregtek le elmúlt, boldog karácsonyok emlékei. A nagy nevetések, egymás megviccelése, a szüleim bohóckodása miatt elrontott (megköménymagozott) halászlé esete, a fejre áll karácsonyfa, a küszöbön landolt túrós csusza, a régi papírfotók nézése közbeni sztorizgatás… csupa-csupa bolondos, vidám, olykor kicsit őrült történet, melyekre visszagondolva libabőrössé válik a karom és könnyessé a szemem. Nálunk soha nem volt unalmas egyetlen szent este sem. Bár, a sima hétköznapok többségét sem a szomorúság, a lógó orr jellemezte. A családunk ilyen volt…. kicsit őrült, kicsit infantilis,a bajokból is kipréselve a humort, mert….optimistán szembenézni a gondokkal, a megoldás is könnyebben jön (apukám szerint). Hiányzik ez a feeling… a karácsony illata…a vendégek egymás után érkezése…a mindenki egyszerre és keresztbe átbeszélve a másik feje felett…a pillanat, amikor gyertyát gyújtunk…. de leginkább az hiányzik, amikor a karácsonyfa körül összegyűltek arcát figyelem. Az arcokon olyan meghittség, boldogság és gyermeki rácsodálkozás koktélját láttam, amit csak egyetlen ünnep, a Karácsony képes odavarázsolni. Nem számít mekkora fenyőfa áll a nappalidban, nem számít, hogy szikrázóan ragyogó vagy egyszerű papírdíszekbe öltöztetett, nem számít, hogy méregdrága ajándékok sorakoznak a fa alatt vagy szerény kis csomag bújik meg alatta, nem számít, hogy 6 fogásos luxus ételsort vagy egytálételt tálalsz…. semmi más nem számít, csak az az őszinte szeretet, a megbocsájtás, amit a melletted állók, a távolban lévő rokonaid, barátaid, ismerőseid iránt érzel….mert ez a Karácsony lényege.
Jó hogy itt vagy! Jöhetnél gyakrabban, Karácsony!
„A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis… ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak.” (R. Fulghum)
(2019.12.24.)