„S merem szeretni a többi embert. Ok nélkül, csak mert ember az ember.”

„Merd megmutatni Magad.
Szép vagy, gyönyörű. Pont, mint Neked lenned kell.
Mindent megérdemelsz. Pont annyid van most, amennyi most, Neked kell.
Mindent tudsz. Okos vagy, bölcs, annyira, amennyire most, lenni tudsz.
Szép vagy. Gyönyörű a lelked. Ember vagy. Olyan, Akiből csak egy van.
Több nem létezik. Csodás vagy, és egyetlen.”

Sokszor azt gondoljuk valakiről, hogy ismerjük. De ez valóban így lenne? Mosolyogsz, és azt mondod: hát persze, téged is ismerlek. Ismersz annyira, hogy ezt mondhasd? Tudod rólam, hogy 24 évesen volt egy surf balesetem, s azóta mély víz fóbiám van? Tudod rólam, hogy 20 évesen ív-és lánghegesztő képzésre jelentkeztem és imádtam a TMK műhelyben gyakorolni? Tudod rólam, hogy 15 évesen a látásom miatt kiszórtak a vitorlázórepülő felvételiről, de szeretettel vártak volna az ejtőernyősök? Tudod rólam, hogy idegen közegben lefagyok, és menekülési kényszerem van? Tudod rólam, hogy 4 éves koromig apai nagymamám nevelt és ezzel átírta az anya-lánya kapcsolatomat? Tudod rólam, hogy születésem pillanatától nevez a családom Katának, bár nem ez a valódi nevem? Tudod rólam, hogy mindig is komika akartam lenni és ezért vagyok olyan bolondos, amilyen? És azt tudod rólam, hogy a ragyogó mosolyom mögött milyen fájdalom, milyen félelmek és milyen bizonytalanság lakozik? Ugye, hogy nem ismersz?

„AZ EMBER NÉHA CSAK AZT LÁTJA MEG, AMIT LÁTNI AKAR, NEM PEDIG AZT, AMI A SZEME ELŐTT VAN.”

Gyakran biztosan hisszük, hogy ismerünk valakit. S közben az igazság az, hogy csak annyit és azt látjuk, amit látni és hinni akarunk valakiről, s nem az igazságot a maga teljes valóságában. Sokszor egy-egy embert elkönyvelünk, csupán a látszat vagy egyetlen mondata, tette alapján, ilyennek vagy olyannak. Vagy  szimplán átnézünk rajta, s rohanunk tovább. S ha a sors olyan kedvében van, ad egy vagy több lehetőséget, hogy rádöbbenjünk: hatalmasat tévedtünk, előítélettel éltünk a másik iránt és érdemes megismerni őt, úgy igazán.  Van, hogy beérjük csupán annyival, hogy felszínes infókat tudjunk a másikról, nem szánunk rá sem időt, sem figyelmet, hogy jobban, mélyebben megismerjük, ne csak a külszínt érintsük. Nekem úgy tűnik, hogy a mindennapi nagy rohanásaink közepette lassan, de biztosan megkopnak az őszinte emberi kapcsolatok, eltűnik az igazi megismerés vágya, varázsa, élménye. Manapság már mindenki a közösségi oldalakon lógva, az okos kütyükről le nem válva „éli” az életet, épít „emberi kapcsolatot”, „ismerkedik”. De ez fényévekre van az igazi ismerkedéstől, amikor leülünk és az időről megfeledkezvén beszélgetünk a világ dolgairól vagy hülyeségekről, melyeken jó ízűen nevetünk, családi eseményekről, melyek felett olykor kissé meghatódunk, utazások öröméről, közös bulik felejthetetlen élményéről….  face to face ismerkedés, amikor minden érzékszervünk „szóhoz” jut, szerepet tölt be a megismerésben, az az igazi, az emberi, a valós.

„Engedd megismerni egymást.Engedd merni szeretni egymást.
Merd megismerni Magad… Merd elfogadni Magad…
Merd szeretni Magad…… mert EGYetlen vagy…”

(2019.05.01.)

 

12 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük