„Az élet szép – csodáld meg! Az élet boldogság – ízleld! Az élet álom – tedd valósággá! Az élet kihívás – fogadd el!” (Teréz Anya)

Vagyok, mint az óceán…. vad és szenvedélyes…. máskor, szelíd és csendes… Ember vagyok, kihívásokat kereső  és teljes életre vágyó, ízig-vérig nő.

„AZ ÉLET KALAND – VÁLLALD! AZ ÉLET JUTALOM – ÉRDEMELD KI! AZ ÉLET, ÉLET – ÉLJED!

Az életem felét leéltem, és lassan ugyan, de azért napról napra  közelebb a „game over”, miközben még szinte nem is éltem. Ha ebbe belegondolok, megrémülök, elbizonytalanodom. Jó pár hónapja, egy érzelmi szakadék szélén egyensúlyozva, a tőlem addig oly’ távol álló dolgokba kezdtem. S bár tudom… semmi sem pótolhatja a szeretetet, a szerelmet, az odafigyelést, a törődést, mégis boldoggá tettek ezek a kihívások, teljesebbé tették addigi életem. Számomra is meglepő, hogy miközben teljesen normálisnak, a személyiségemmel tökéletesen passzolónak éreztem ezeket az új dolgokat, addig a családom, a hozzám közel állók döbbenve néztek rám, nem értették meg a lelkesedésemet, boldogságtól sugárzó arcomat és őrültnek neveztek minden új kihíváskor. Milyen érdekes szerzet az ember! Hiszen gondolj csak bele…. hány és hány ismerősöd ejtőernyőzik vagy él-hal a lövészetért, rajong a sziklamászásért vagy minden alkalmat megragad, hogy búvárkodhasson,  hányan viselnek tetoválásokat a testükön, vezetnek sportrepülőt vagy motoroznak a hegyekben és a snowboardozás is igen gyakori szabadidős elfoglaltság. Úgy vélem, csak azért, mert egy érzékeny lelkű, gyakran lírai húrokat pengető, konyhatündérkedő, hétköznapi nő, hirtelen megrázza magát és kitör a rajtamaradt,  több évtizednyi „szerepkörből” és fel meri vállalni az új önmagát, s az ezzel járó buktatókat, bátorsága van kilépni a megszokott napi rutinból, a biztonságos komfortzónából, merészen egészséges önzésbe kezd, s végre önmaga lesz a legfontosabb, a problémák megoldásában, a gondok felszámolásában is….. akkor a károgó, bal jóslatokat előre vetítő környezete őrültnek kiáltja ki. Miért? Szeretném megérteni, de komolyan. Hol van az a kő, melybe bele vésték a szentek, az istenek, hogy meddig számít valaki elfogadottan normálisnak és honnan kezdődik a már őrült kategória? Talán az a legnagyobb gond, hogy sok ember, ha már vele együtt örülni nem is, de legalább elfogadni legyen képes mások örömét, sikereit…. hogy alattomos módon inkább áskálódnak a sikeres emberek ellen, minthogy nekilódulnának és ők maguk is megpróbálkoznának bármit is végig csinálni, sikerre vinni…. hogy az aljas utat választva, előszeretettel aláaknázzák rosszindulatú megjegyzéseikkel azokat, akik nyitottak az újdonságra,  mernek kockáztatni és a már  megszokott útról kikacsintva újratervezni, s addig ismeretlen terepre merészkedni.

Mindazoknak, akik a károgó, irigykedő kaszt tagjai, azt kívánom, hogy legyen erejük ahhoz, hogy a beszűkült tudatukon ablakot nyissanak a világra, ami csodákkal telve várja még őket is, hogy mindazt az energiát, amit a negatív „marketing”-be beleadnak, legyen bátorságuk valami izgalmas, hasznos és örömet okozó elfoglaltságra fordítani. S mindazoknak, akik a jó értelemben vett „őrült” csapatba tartoznak (velem együtt), azt kívánom, hogy ne szegje kedvüket az ellenszél, merjenek új vizekre evezni, s minél több élményt megélni, mert….. az élet akkor is véget ér egyszer, ha csak a 4 falat bámulod….. csak sokkal kevesebb ÉLET lesz a jutalmad.

„Az élet szeretet – add át magad! Az élet titok – fejtsd meg! Az élet ígéret – teljesítsd! Az élet szomorúság – győzd le!” (Teréz Anya)

(2018.12.09.)