„Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” (A. Karr)
Az otthonomhoz közel lakik egy tanár házaspár. Még abból az időből való ismeretségünk, mikor a lányom általános iskolásként, különórákra járt. Mióta itt lakom, gyakran összefutunk. Én általában loholok valahová, ők sétálnak, beszélgetnek, nézelődnek. Múltkoriban megálltam és beszélgettünk egy ideig. És bizonyosságot szereztem arra, hogy ők bizony egy boldog pár, lelki békével. Gondjaik vannak, de boldogok. Szürke napjaik vannak, de boldogok. S miután elköszöntünk arra gondoltam: szeretném így, ilyen módon megélni azon éveket, ami még megadatik… boldogan, lelkemben békével és harmóniával.
„….AHÁNY EMBER ÉL A FÖLDÖN, ANNYI SZÍNÁRNYALATA VAN A BOLDOGSÁGNAK IS.”
Boldogság… nem ismerek olyan embert, aki ezt nem keresi, nem ezt hajtja, űzi. Akadnak olyan szerencsések, akik átélhetik az igazi boldogságot, s a valóban szerencse fiai, talán többször is részesülhetnek ebben a csodálatos érzésben. De hogyan lehetséges az, hogy bár mindenki vágyik, akarja, áhítja ezt az érzést, mégis…. annyi boldogtalan ember jár az utcán, éli egyik napot a másik után? Vajon a boldogtalan emberek valóban azok? Vagy csupán nem is tudják, hogy őket mi tenné igazán azzá? A magam részéről…. most boldog vagyok. Nem teljes a boldogságom, de ettől még valós, igazi érzés. Ma hazafelé tartva egy 5 év körüli kis srác bringázott velem szemben, majd hirtelen fékezve megállt, hogy anyukáját bevárja. Közben egy széles mosollyal kísért laza „szia”-t küldött felém és megkérdezte, hogy megnézheti e a karórámat. Eleget tettem a kérésének, és egy „de baró! anya nézd, én is ilyet szeretnék!”-kel mosolyt varázsolt a képemre. Nem nagy dolog, de boldoggá tett a kiskölyök lelkesedése.
Évek óta dédelgetett álmom, hogy Kubába utazom. Időközben ez már megszállottsággá nőtte ki magát, de…. most már Castro szelleme sem mentheti meg a karibi térséget a Vörös Veszedelemtől. Nekem ez nagy dolog, és igen, boldog vagyok, ha az útra gondolok, hogy a bakancslistámról egy sor lekerül.
A lányom megszenvedte, megvívta a maga harcait. Egy szülőnek ezt látni, megélni, pokoli kereszt. De van, amikor nem tudunk segíteni, változtatni a dolgokon, mert ez nem a mi, hanem az ő élete, sorsa, karmája. De most a helyén van. Sikereket könyvelhet el. Jól érzi magát és boldog. Így én is boldog vagyok, mint anya.
Pár napja a szekrényemben pakolgattam, selejteztem. Évekkel ezelőtti nagy kedvencem akadt a kezembe. Vagy 4 éve nem volt rajtam. Betettem az „adomány” feliratú zsákba. De a bennem lakozó kisördög gonoszkodni kezdett és felpróbáltam a félretett rucit. Legyen elég annyi, hogy visszakerült a szekrényembe. Ismét hibátlanul állt rajtam, s ez boldoggá tett.
Egy csendes hajnalon, az erkélyen ülve, várva és végignézve egy ragyogó napkeltét…. tökéletes kezdete ez egy hosszú, munkával teli napnak. A napnak, mely annyi meglepetést, kihívást, esélyt tartogat. Boldoggá tesznek ezek a reggelek.
Néhány hete írtam egy szöszi pink ladyről és egy villogó szemű srácról, a játszótéri évődésükről. Fejlemény az ügyben! Pénteken egymás mellett feküdtek a hintában. És a lány egy verset szavalt a fiúnak, vagy inkább tanította neki. Juhász Gyula: Milyen volt… Szóval, kedves kételkedők! Még mindig igaz az, hogy „nem minden az, aminek látszik” az első pillanatban. Ez kérem szerelem, kicsi, de szerelem. Boldoggá tett, ahogy ott szavaltak egymásnak, egymás mellett.
Nekem mit jelent a boldogság? Talán olykor csak pillanatok, máskor csak a semmiből jött, jól eső érzések vagy egy kézen fogva sétáló, mosolygó tanár házaspár látványa…. Olyan kevés is elég ahhoz, hogy átéljük a boldogság érzését, csak nyitott szem és szív…. ne várd, ne keresd a nagy dolgokat, a megacsodákat, mert (szerintem) a boldogság mindig az apróságokban, a kis dolgokban rejlik…. s ezekből jut bőven, mindenkinek….. ha nyitott a szíve.
„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.” (R. W. Emerson)
(2018.08.12.)