Kuba 3. - Trinidad & Cukormalmok Völgye

Trinidad – a legszentebb Szentháromság városa

A várost Diego Velázquez de Cuéllar alapította 1513-ban. A több, mint 500 éves települést, a 16. és 18. század között a dohánytermesztés, a cukornád ültetvények és a szarvasmarha tenyésztés tette gazdaggá a várost, amelyet többször is kifosztottak a kalózok, de nem tudták tönkre tenni. Az 1800-s éve derekáig a kubai cukor egyik legfontosabb fellegvára volt Trinidad, melynek a rabszolga felkelések, illetve a cukorgyártás visszaesése vetett véget. Csak az 1950 –s években indult meg újra a város fellendülése, amikor megépült a Cienfuegos és Sancti Spiritus közötti útvonal.

Ez a csodás város a bizonyíték arra, hogy időutazás igenis létezik. A girbe-gurba, kövezett utcákon járva, az az érzése támad az embernek, hogy pár száz évvel visszarepült a történelemben. Az épületek sértetlenül megőrizték a koloniális kor hangulatát, arculatát. Trinidad gyarmati házaira jellemző a vörös terrakotta cserép. A házakat finom pasztellszínekre festették, a faszerkezetet erősen eltérő színnel hangsúlyozták. A nagy főkapukon egy kisebb bejárati ajtó található. Az ajtó közvetlenül a lakótérbe nyílik. Az ablakokon nincs üveg, helyette vékony farudak engedik be a levegőt és zárják ki a hívatlan látogatókat. A házakat általában egy romantikus, aprócska belső udvar köré építették.

1988-ban Trinidad városa felkerült az UNESCO világörökség-listájára.

Bevallom, a legszínesebb, legragyogóbb város volt a túra alatt látottak közül. Csodálatos fotókat lehet készíteni egyrészt a fény viszonyok, másrészt a színekben tobzódó épületek miatt. Itt természetesnek hat a játékos sárga, a virgonc narancs, a ropogós zöld, a tüzes vörös, a finom rózsaszín vagy a nem is létező kék árnyalat. A macskaköves úton andalogva olyan, mintha néhány száz évvel visszaforgattuk volna a történelem kerekét. S ha megpihenünk egy kávéház teraszán, hűs koktélt vagy tüzes rumot kortyolni, szinte várjuk, mikor bukkan fel egy tehetős cukorbáró.

Legszebb látnivalók:

Plaza Mayor, a város legfőbb látnivalója, amelynek atmoszférája a gyarmati időket idézi. Az összes jelentős múzeum a Plaza Mayor körül helyezkedik el.

Casa de Aldemán Ortiz, amelyet 1809-ben épített Ortiz de Zúniga, aki később a város polgármestere lett. A házat nézve fellelhetjük a trinidai építészet valamennyi fontos ismertetőjegyét: nagy bejárati kapu, benne két kisebb ajtóval, barrotes az ablakokon és a vörös terrakotta tető.

La Canchanchara Bar, ahol lehetőségünk volt megízlelni Trinidad autentikus italát, a cukornádpálinkából és mézből készült, Canchanchara koktélt (igen erős, ütős kis itóka), s közben élvezettel hallgattuk a kiváló kubai zenészek előadását. Mondanom sem kell, a koktél (vagy a hely szelleme) hatására egyesek táncra perdültek. És senki sem vette észre, tette szóvá, ha nem tökéletes salsa lépésekkel lejtett valaki.

Szentháromság temploma, a jelenlegi templom építését 1892-ben fejezték be. Korábban ennek helyén egy régebbi templom állt, amelyet egy ciklon rombolt le. A templomban található egy 18. századi Krisztus-szobor, „Az igaz kereszt ura”, melynek a helyi lakosság csodatévő erőt tud. A szobrot eredetileg a mexikói Veracruz templomába szánták, de a szállító hajónak háromszor vissza kellett fordulnia Trinidadba a rossz idő miatt és csak akkor tudta megtenni az utat, amikor otthagyta a szállítmányának azt a részét, ami a szobrot tartalmazta. Ezt a helyiek isteni beavatkozásnak tekintették és a szobor azóta is a templomban áll. Ez a templom Kuba legnagyobb temploma. Híres a remek akusztikájáról. Gyönyörűen faragott oltárát több, különleges fából készítették.

Összeesküvők háza, mely a lépcsők alatt húzódik. Itt volt a kubai La Rosa de Cuba társaság titkos találkozóhelye, innen ered az elnevezés.

Los Ingenios-völgy, avagy a Cukormalmok Völgye – Trinidad környéke igen gazdag látnivalókban, történelmi helyekben. Ilyen, a tőle nem messze található a harsogó, ropogós zölddel övezett Manaca Iznaga birtok. A hacienda tulajdonosa egyike volt Kuba leggazdagabb embereinek. A birtokot eredeti bútorokkal, használati tárgyakkal rendezték be. A tornácon az elmaradhatatlan hintaszék párossal. A birtokhoz tartozik egy 44 m magas torony, amely egykoron a rabszolgák szemmel tartására szolgált. Ha valaki kellő energiát érez magában és elegendő levegőt a tüdejében, ne hagyja ki. Mássza meg a tornyot, mert a nehéz levegővétel után nem marad el a jutalom: egy páratlan kilátás, körben, ameddig a szem ellát. Naplementében még csodásabb.

A fenti fotók a Cukormalmok Völgyében készültek. A naplementében a színek játékos életre keltek. Gyönyörű látvány, melyet a fotók soha nem fognak tudni visszaadni.