„A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: szeretlek.” (M. Péter)

Az idei ünnep mindenki számára más volt (nem kicsit…. nagyon!), mint azt tervezte, szerette volna, vagy mint bármely korábbi karácsony. Nem volt ez másként nálam sem.  Legalább 8 éve szerettem volna már az ünnepeket egy hegyi vadászházban tölteni a szeretteimmel. Távol a város zajától, csak mi, az ünnepi hangulat, a jó kedv, és a szeretet. De mindig akadt valaki/valami, aki/ami keresztülhúzta a megvalósítást. Aztán jött Ő. Ő,  aki valóban figyelt arra, amiről beszélek, amit az életemről mesélek…. és karácsonyra valóra váltotta az álmom.

„KELL, HOGY LEGYEN MINDEN ÉVBEN NÉHÁNY NAP, AMIKOR ELHISSZÜK: A CSODÁK VALÓBAN LÉTEZNEK.”

2 nappal szent este előtt, megcéloztuk az Őrség egy parányi csodáját, Ispánkot. Zsák falu, 110 lakos, 2 utca, kézzel fogható csend, csodás táj és barátságos emberek…. a hely, ahol a helységnév tábla előtt leteszed a magaddal cipelt stresszt és gondokat, s az ott léted ideje alatt kizárólag nevetésben, nyugalomban, nagy sétákban és élményekben lesz részed. A hely, ami rávesz  arra is, hogy felidézd boldog karácsonyok nagy pillanatait, amikor a családoddal az asztalt körbe ülve, bejglit majszolva, ajándékot bontogatva, együtt nevetve ünnepeltetek.

Mi most a rönkház meleg kényelmében, forralt bort kortyolgatva meséltük egymásnak a legviccesebb vagy legmeghatóbb karácsonyi emlékeinket, olykor könnyesre nevetve magunkat. Nem volt ajándék eső, nem volt nagy felhajtás….. csak mi ketten, a kandallóban ropogó tűz, az ünnep csendes meghittsége, egy apró fenyőfa…….egy tökéletes karácsonyi este. S azt gondolom, a napokon át tartó sütés-főzés vagy a fa alatt felhalmozott ajándék hegy, a méreg drága koktélruha vagy a szikrázó fényben pompázó karácsonyfa óriás sem tett volna boldogabbá, mint emilyen voltam. Csupán egyetlen dolog hiányzott…. a családom.                                                                                       Talán az idei, korlátozásokkal, tiltásokkal tűzdelt karácsony, megtanította az embereket arra, hogy meglássák, hogy átérezzék, milyen értékesek az emberi kapcsolatok, a személyes beszélgetések, a szeretteink látogatása, átölelése félelmek nélkül, hogy becsüljenek meg minden pillanatot, melyet együtt tölthetnek, élhetnek meg velük vagy a barátaikkal. Mindenkinek kívánok, lelki békével, sokkal több türelemmel és elfogadással, szeretettel teli, nem csak karácsonyt, hanem mindennapokat is!

“Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” (M. Péter)