„Az életed is egy műalkotás. Ne tákold össze! Kötelezd el magad, hogy mélyen érezd a jelent, önmagad, mindent.” (Balogh Ottó)

Úton vagyunk. Szüntelenül. Születésünk pillanatától. Gyakran nem találjuk a saját utunkat, sokszor hosszabb-rövidebb időre mások útját járjuk. Életünk során számtalan esetben csak egy pillanatra találkozik utunk valaki máséval, amíg azok épp keresztezik egymást, hogy aztán tovább fussanak…..talán a végtelenbe. De bárhogyan is…. ezeket az utakat járva, a közben megélt élmények, szerzett tapasztalatok, fájdalmak…. mind-mind hozzátesznek az életünkhöz, formálnak bennünket.

HA NEM TALÁLOD AZ UTADAT, ÉPÍTS EGYET!

Szívesen merengek el és boldoggá tesznek az élet apró szépségei , mint egy gyermeki kacaj, egy szembejövő felém küldött kedves mosolya, egy szavak nélküli, őszinte ölelés, huncut felhők látványa az égen,  régi korok emlékét idéző romok, melyeket a természet féltőn körbevett, a magasság semmihez sem fogható élménye, egy zene, mely a lelkemig ér, a fagyos télben a talpam alatt csikorgó hó, arcot pirosító csípős széllel, a színpompás naplemente, az óceán illata…… Úgy tűnik, könnyű boldognak lennem. Megbocsájtottam. Elengedtem. Átértékeltem. Nem semmi 2 év van mögöttem! Megléptem azt és elértem olyat, amiről álmodni sem mertem volna, hogy képes vagyok rá. Megtapasztaltam a szeretet erejét, melyet olyanoktól kaptam, akiktől soha nem reméltem. Látogatást tettem a pokolban, ami nem tudott magához láncolni. S igen, részem volt fájdalmas veszteségekben is, elvesztettem néhány csodálatos embert.

Nagy utat jártam be. Szárnyaltam a felhők felett és feküdtem zokogva a pokol padlóján. Adtam és kaptam. Most mégsem találom az utamat. Építhetnék egyet. Igen. De jelenleg nem tudom, hogy  merre….  hogy mi okból…. és hogy mi a cél… Csak azt tudom, hogy eddig még nem tapasztalt nyugalom és béke van bennem. Bennem, a születésétől lázadó nőben. Talán ez az én új utam kezdete?

„Az élet rejtély; fejtsd meg! Elsősorban ezt fejtsd meg, aztán valósítsd meg úgy, ahogy csak te tudod, ahogy más senki! Nem lesz könnyű.” (Balogh Ottó)

(2020.07.24.)