„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet, szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!” ….. énekeltük pár évtizeddel ezelőtt, lelkesen, tetőtől talpig úttörőnek öltözve.
Ma igen nagy és időben távoli utazást tettem. Reggel, ahogy felébredtem, felidéztem régmúlt Május elsejék napjait, ünneplését, majálisát, történeteit. A mellékelt fotón 6 éves voltam. A mögöttem álló, laza, charme-os szemüveges férfi, az apukám. Míg iskolás nem lettem, mindig vele és kollégáival vonultam. Utána a cégnél lepakoltuk a zászlókat, transzparenseket. A szakszervezet megvendégelte a felvonulókat ….. főtt kolbász mustárral, egy sör vagy üdítő. Majd a családtagokkal kibővült társaság elsétált a Mikolai Kertbe, ahol a körhinta és egyéb gyerekeknek való szórakozási lehetőség mellett volt céllövölde, vattacukor árus, számos kifőzde és sok-sok bistro asztal és szék vagy sörpadok várták a baráti társaságokat. Jó pár órát kellemesen ellehetett tölteni, beszélgetni, nevetni, játszani. Gyermekfejjel jó bulinak tartottam ezeket a programokat, élvezettel hallgattam a felnőttek sztorizgatását, s velük együtt nevettem, bár nem értettem a jól elültetett poénokat. Később a barátnőkkel, olyan „nagylányosan”, szülői felügyelet nélkül sétálgatva nézelődtünk, és idétlen kiskamasz vihogással reagáltuk le korosztályunk srácainak sete-suta „udvarlását”.
MÁJUS, MÁJUS, MAJÁLIS….
Nem emlékszem, hogy mióta nincs ünnepi felvonulás? De azt biztosan tudom, hogy középiskolás éveim alatt a kanta kék, 1000%-os nylon szoknyában és nyakkendőben még vonultunk, minden lelkesedést mellőzve. De számunkra ez is egy alkalom volt, hogy finoman lázadjunk, a határainkat és a tanerők türelmét, idegrendszerét feszegessük. No, igen. A csintalanság sűrűjében voltam én is. Szóval… ma elsétáltam a szüleim házába. Anyukámmal előszedettem a régi fotós dobozokat, albumokat. Kerestem ezt a képet. Tudtam, hogy erre van szükségem, hogy újra képes legyek írni, több heti kihagyás után. S miközben a kép után kutattam, minden egyes fotó eszünkbe juttatott egy nevetésre csábító vagy könnyes szemeket varázsló történetet. Eszünkbe jutottak rég nem látott ismerősök, volt kollégák, egykori osztálytársak. Sokan már…. onnan fentről nézik, ahogy az emlékek hullámaiban lubickolunk. Visszautaztunk az időben…. sok-sok évtizedet. S most, hogy nézem ezt a képet…. a szívemet egy nehezen leírható érzés járja át….. boldog mosoly az arcomon, miközben a könnyeimen keresztül igen sűrűn a billentyűk mellé ütök. Időutazás! Köszönöm neked a csodás emlékeket felidéző délutánt. Lélek tuning volt a javából.
„Ez volt ám az ünnep, május első napja!
Felvonult az ország apraja és nagyja!
Mert hát menni kellett, láttatni az erőt,
hogy a munkásosztály megy a tribün előtt!
A pártvezetőknek meg kellett mutatni:
sörrel és virslivel is jól tudunk lakni!
Ez volt a szeretet, s kikelet ünnepe.
Ki kellett vonulni, s nem szerettünk bele!
Játszott arra felé számos rezesbanda,
ez volt a mi bulink, nem a csajok, meg a Fanta!
A munka ünnepén nem kellett dolgozni,
csupán a családot a térre kihozni.
A kezekben léggömb, magyar papírzászló,
vonult a sok ember, mint szabad igásló.
Aztán kultúrműsor is jutott a népnek,
s szállt a pártvezetést dicsőítő ének.
Május első napja, ez volt ám az ünnep!
Lám a munka ellen egy egész nép tüntet…”
(Aranyosi Ervin: Éljen május elseje)
Anno…. Május elsejei fotók…
Kép 1: A Magyar Autóklub Segélyszolgálatának járművei vonulnak fel 1978. május 1-jén. Fotó: FortepanSzitakri
Kép 2:Úttörők vonulnak 1983. május 1-jén Szentendrén. Fotó: Fortepan
Kép 3: Az eső 1979-ben is zuhogott a honvédeket nyitott ernyővel vonultatták, de olyannal, ami az esőtől nem védett. Fotó: FortepanMHSZ
(2020.05.01.)