„A kíváncsiságot nagyon fontos erénynek tartom, mert képessé teszi arra az embert, hogy beleképzelje magát a másik bőrébe. És ez jobb emberré tesz bennünket.„ (Ámosz Oz)
Kora reggel indultam az időkorlátos vásárlás miatt. Jó ideje haladt előttem egy nő és egy kisfiú. Mivel sietősebben szedtem a lábaimat, elkerültem őket. Ezután hallottam, hogy a beszélgetésük miről folyik. A kisfiú érdeklődve hallgatta a nőt, hogy miért van zárva az üzletek nagy része 3 óra után, miért nem jár iskolába, miért nem dolgozik a szomszéd bácsi. Majd hirtelen megkérdezte a nőt, hogy esténként szokott e a szomszédokkal együtt tapsolni. Meg kellett tudnom….. mit gondol a fiúcska a taps mozgalomról.
HÉTKÖZNAPI HŐSÖK, AKIK KÖZTÜNK ÉLNEK
Megálltam és odaléptem hozzájuk. Bemutatkoztam, megkérdeztem a hölgyet, hogy beszélhetek e a kisfiúval. Megtudakoltam Dávidtól (mert a fiúcska is bemutatkozott, s a hölgy a nagynénje), hogy szerinte fontos e, ez a tapsolás dolog, s ha igen miért? Elmondta, hogy fontosnak tartja, mert büszkének kell lenni azokra, akik vigyáznak ránk, akik gyógyítanak, akik a boltban kiszolgálnak, akik tisztán tartják az utcát. És biztosan jól esik ezeknek az embereknek, hogy gondolnak rájuk. Elmesélte, hogy ő és a családja a tegnap estét ugyan kihagyták, de eddig minden nap este 8 órakor tapsoltak és tapsolni fognak egészen addig, míg a járvány el nem múlik. A könnyeimmel küszködve kérdeztem a nagynénit, hogy egy fotót engedélyez e Dávidról. Megértette a lényeget. Egy hétköznapi emberke, aki hisz, szeret, támogat – a maga gyermeki módján, az életkorából adódó lehetőségekkel. Semmi különös, csak egy aprócska, hétköznapi csoda. Azt gondolom, nincs teljesen veszve az emberiség, amíg ilyen szeretet, együttérzés és humánum lakozik gyermekben, felnőttben. S csak reménykedem benne, ha véget ér a járvány időszaka, az emberségünk, az összetartásunk továbbra is megmarad.
Nagyszerű emberke vagy Dávid!
„Ha valakinek nem tetszik, amit csinálsz, nem benned van a hiba. Lehet, hogy sosem tetszett még neki semmi.” (Vámos Robi)
(2020.03.28.)