„Nem félek tőled és nem tudsz mélyen sérteni. Még ha okozol is rossz perceket, az élethez képest ezek semmiségek mind. Tapasztaltam sokkal rosszabb, szomorúbb dolgokat az életben. Ezért igyekszem helyesen élni, akkor is, ha ez az irigy embereknek nem példa, hanem támadási felület.” 🙂

Vágyakozhatnék arra, hogy az emberiség békében éljen. Akarhatnám azt, hogy ember és természet egymás erőit elismerve, egymás mellett létezzen a Földön. Szerethetném azt, hogy ember ne legyen embernek ellensége, farkasa. Igen… ha naiv lennék, akarhatnám az elhíresült Világbékét. De be kell látnom, hogy szükség van a kárörvendő, a mások bukását kívánó emberekre, az örök pesszimistákra, a folyton károgókra, gáncsoskodókra…. mert általuk jobban értékeljük mindazt, amit elértünk, az egyéni sikereinket, amiért megküzdöttünk…. mert hajt az önbecsülés, hogy megmutassuk: nem nekik lesz igazuk, és ha elbotlunk háromszor, képesek vagyunk négyszer felállni…. hogy nem vallunk kudarcot, csak gyarapítjuk a tapasztalatainkat, hogy általuk erősebbé válunk.

„MEG KELLENE TANULNI, SZERETNI EGYMÁST, JÓL SZERETNI EGYMÁST, ÉS BÉKÉN HAGYNI EGYMÁST…”

Nem ismerek olyan szabályt, sem kőbe vésett törvényt vagy okosságot, mely arra biztatna, hogy ne örüljünk mások sikerének, boldogulásának. Szeretem megélni a mindennapok apró kis csodáit. Nem grandiózus, világ megváltó nagy dolgokra gondolok, csak pillanatokra. Ezekben a boldog pillanatokban a lelkemet megérinti és átjárja az öröm, boldog vagyok, sugárzok és szeretnék ebből a boldogságból másoknak is adni. Csak úgy! Hogy jobb napja legyen, hogy mosolyt csaljak az arcára. Van, akinek még ennyi sem jut, mert… képtelen örülni, értékelni, szeretni, elfogadni. Mennyivel (lehet?) egyszerűbb és (lehet?) kényelmesebb utálni bárkit, aki elért valamit, amiért megharcolt, amiért vért izzadva megküzdött…. mennyivel kézenfekvőbb vipera mérget fröcsögve mocskolni bárkit, aki nem tétlenül ülve várja a sült angyalt, hanem időt, energiát nem sajnálva tesz azért, hogy az álmait, a terveit valóra váltsa, megélje. Mennyivel (lehet?) egyszerűbb  elítélni, kiközösíteni valakit, aki egyszerűen csak más, mint mi. Ha létezne személyes káröröm mérő, akkor az egekig ugrana a mutatója, amikor valaki elbukik, padlóra kerül… még ha csak kis időre is, amíg erőt gyűjt, hogy újra talpra álljon, hogy újra nekifusson az akadálynak, mielőtt sikerre viszi tervét. Ha rosszindulatot hasznos energiává lehetne alakítani, gyanítom, az utcákon már minden autót ez működtetne, vagy nem volna szükség az atomerőművekre. Elfogadni, tolerálni, szeretni….. érdemes megpróbálni, leginkább magunk miatt.

„Ha pusztán annyi a bajod velem, hogy nem vagyok neked szimpatikus, azzal én együtt tudok élni. Te viszont nem vagy erre képes. Gondold át, megéri-e!”

(2020.03.08.)