„A szeretet nem más, mint hatalmas vágy, hogy magadhoz öleld a világot.” (Osho)

Nem tudom, hogy az ünnep közeledte vagy a kellemes, szinte őszies napsütés az oka, vagy csak szimplán így vagyok kódolva, de napok óta, amikor a kötelezően ajánlott gyalogtúrám métereit rovom, azon kapom magam, hogy folyamatosan mosolygok. S ezt a kellemes állapotot tovább fokozom Chris Rea karácsonyi klasszikusának dudorászásával. Egyik nap, egy charme-os, 40-s férfi stabil szemkontaktussal és vonzó mosollyal helyeselte sugárzó jókedvemet, amit én egy szívdöglesztő, széles mosollyal nyugtáztam.

„A SZERETET A SZÍVEKBE TETOVÁLT MENNYORSZÁG TÉRKÉPE.”

Nem tagadom, érzelmi hullámvasúton ülök. Hol szeretnék már túl lenni az ünnepek napjain, hol meg szárnyalok a boldogságtól. Ünneptől függetlenül is szoktam ajándékozni, adományozni, segíteni, de valahogy a karácsony közeledtével mindez meghittebbé, ünnepibbé válik. Talán, van némi igazság abban, hogy „furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben” a karácsony. Lassan kezdetét veszi, hogy jártában-keltében az ismerősökkel összefutva, pár mondatot váltva, boldog ünnepeket kívánva egymásnak megyünk tovább. Bevallom, az ünnepi készülődés, az ünnepre hangolódásnak ezen részét nagyon szeretem. Van benne valami nyugalmat árasztó meghitttség, ami olyan piszok jó érzéssel tölti el az embert. Amikor az ünnep előtti lótás-futás közepette lassítunk lépteinken, kis időre megfeledkezünk az „elintézendők” hosszú soráról és pár percnyi kellemes beszélgetés után, öröm bukfencező lélekkel és karácsonyra hangolt szívvel, újult energiával feltankolva, nyargalunk tovább, hogy a bevásárló listáról további tételeket húzhassunk ki. Azt gondolom, hogy pár napra gyermeklelkű felnőttekké válunk, s pont olyan lelkesen, izgalommal várjuk a szent este kezdetét jelző csengettyű hangot, s vele együtt a csodákat, mint egykoron, 3-4 évesen. S mert karácsony a csodák ideje…. csak óvatosan azokkal a kívánságokkal, mert könnyen teljesülhetnek!

„Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.” (N. Braman)

… és köszönöm a vonzó mosolyú ismeretlennek, hogy hozzájárult a napom tökéletességéhez, hogy vágyjam az egész világ átölelésére.

(2019.12.15.)