„A szeretet önkéntes, senki és semmi nem kényszerít rá.”

Olykor vannak pillanatok, amikor az ember viccnek szánt mondatai a másik ember lelkében mély léket ütnek. Talán, nem gondolta végig az illető, hogy szavainak mi a súlya, hogy amit mond, az valójában soha sem lehet vicces, hogy illene tiszteletben tartani mások döntését, főként, ha azt a szeretet, a segíteni akarás vezérli.

Történt, hogy a napokban egy ismerőssel összefutottam. Beszélgetni kezdtünk, majd kis idő múlva rákérdeztem egy közös ismerősünkre, akit régen nem láttam. A válasz dupla tőr találat volt a szívbe.

„ A SZERETET FORMÁJA OLYAN SOKFÉLE, MINT AZ EMBER.”.

„Jaaaa! Ne is kérdezd! Bolond az a nő. Képzeld el, hogy a párja gyerekeinek szánt karácsonyi ajándék után kajtat és még a kölköknek is segít, hogy az anyjuknak szánt ajándék fel legyen csicsázva. Hát normális szerinted?”

Könyörgöm! Magyarázza el nekem valaki, hogy miért vagyunk lelketlenül bántóak egymáshoz? Mi a jó abban, ha sértegetjük a másikat? Mióta van  kölke az embernek?  És miért bolond az, aki képes szeretni és jó lenni a társa gyermekeihez, akik az előző kapcsolatból születtek? Aki másoknak, önzetlenül ad, az már nem normális kategória?

Ismeretség ide vagy oda, egy pofon nagyon csiklandozta a tenyerem, de nem tettem. Viszont Elizabeth Taylor Makrancos Hölgy (Szókimondó Kata) alakításával vetekedett a válaszom.

A lényeg…. hogy felpaprikázott hangulatban jöttem haza, miután közöltem ismerősömmel: én, a nem normális nő, rohanok haza, mert 25 mikulás csomagot kell elkészítenem mások kölkének, akiknek nem adatik meg, hogy  a családjukkal éljenek és tudom szánalmas, de nekem örömet okoz, ha adhatok…. Majd lángoló arccal, potyogó könnyekkel elviharzottam a tetthelyről.

Elkészültem a Mikulás csomagokkal. Olyan piszok jó érzés járja át a szívem, amikor rájuk nézek. Boldoggá tesz a tudat, hogy örömöt viszek általuk. Igen, talán valóban bolond vagyok…. de boldog bolond!

S mire ezen írás végére értem, érkezett egy olyan „bocsi kérő” e-mail, az alábbi képpel. Vajon a kimondott szó, mely éles penge mód hasítja a szívet, mely piszokul fáj a léleknek… meg lehet bocsájtani…. máris?

„Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet…… Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet. ” (Mezei Mária)