Hogy miért az alábbi sorok? …. mert jó ideje kattogok ezen….. s mert nem hagy nyugodni… s mert valakinek szántam, aki nem szokott ilyesmiket olvasni, sem tőlem, sem mástól. Szóval, semmi különös. „Düh. Van, hogy eluralkodik, s pusztít maga körül… Dühösnek lenni – olyan mintha saját magad ellen fordítanád azt[…]
A mai délután, városunkra lecsapó vihar váratlanul ért. Munkából tartottam haza, ernyővel felvértezve siettem ….. lassúnak bizonyultam. Félúton nyakamba zúdult a zivatar és hatalmas széllökések tereltek egyik oldalból a másikba. Közben csak arra koncentráltam, hogy az utamba akadt konténerekre fel ne kenődjek, mert a szél erősebbnek bizonyult nálam. Az esernyőbe[…]
Talán megtaláltam a saját utamat. Talán rájöttem az életem értelmére. Talán mégsem vagyok olyan „elcseszett” emberi egyed. És igen…. az a különleges ragyogás, amit az utóbbi időben többször szóvá tettél…. az nem más, mint: Boldogság, a’la Kata. „Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged,[…]
„Nem feledkezhetünk meg róla, nem felejthetjük el, hogy mennyire szerettük, csak mert fáj. Szerinted ő elfeledné, mennyire szeretett minket? A szívünkben őrizzük meg őt, és az imáinkban. És ennek így is kell lennie.” A nap ma is ugyan úgy felkelt. Az esőnek ugyan olyan az illata. Ma is ugyan úgy[…]
„Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe: Lehetőség. És az első fejezete: Újév.” (E.L. Pierce) Tegnap az egyik ismerősöm a Facebook-n az írta: „új év, de sajnos az emberek maradtak a régiek”. Hm. Boldog új évet kívánunk az év első hetében ismerőseinknek, barátainknak, kollégáinknak.[…]
„Van, hogy azt hisszük, a biztonság egy házban, pénzben, elismerésben, vagy valamiféle státuszban van. Aztán jön valaki, aki mindezt megcáfolja egy öleléssel.” Aki jól ismer, tudja: nagyon fázós vagyok. Tipikusan olyan nő, aki a nyári kánikulában képes megfagyni, az árnyékot adó fák alatt. Nem éppen a tél a kedvenc évszakom.[…]
A mai soraim témáját egy tegnap, általam is megosztott történet adta , melyben egy lány 200 ft-ot adott egy hajléktalannak, aki a szerény adományt versben köszönte meg. Bevallom, nagyon meghatott és egyben felkavart a cikk. Közeledik a karácsony, amit a szeretet ünnepének nevezünk. Ha még ilyenkor sem vagyunk emberségesek, nem[…]
Mindenki életében akadnak időszakok, melyeket örökre kitörölne az emlékezetéből, ha lehetne…. időszakok, melyek sokáig a víz alatt tartják, míg bele nem fullad a végtelen kilátástalanság érzésébe. ” Oltsd el a lámpát, kicsit tedd takarékra az agyad, lassíts le egy percre ember, leelőzted magad! De tudod, hogy nem tart örökké, hiszen[…]
„Vannak pillanatok az ember életében, amikor megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz.” (Szabó Magda) Imádott Fekete Párducomat eladom. Ruháimat válogatom és csomagolom. A puha fészket jelentő bútoraimat hátrahagyom, elajándékozom, eladom. És közben a sírás fojtogat szüntelenül. A szívem bolond módon össze-vissza kalapál. S az érzést, ami[…]
A mai soraim némileg önös érdekből íródtak. Egy tegnapi, rövid történés olyan nagyon kihozott a sodromból, hogy még ma is füstölgök, ha eszembe jut. És bevallom, többször is elidőztem a dolog felett, mert …. „A buta ember csak azt látja, amit ő gondol.” (Graffiti) Türelmesen vártam, hogy sorra kerüljek, s[…]