Szeretet

Köszönöm Kata, Juli, Rita és Béla! Nekem ti csempésztétek bele az utóbbi heteimbe a szeretet ünnepét, napját! Fantasztikus, erőt adó érzés, amikor a szeretet visszatalál hozzánk. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. “Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel[…]

Continue reading …

Egy születésnap margójára

„…. háromféle ember létezik a világban. Az egyik megszületik, és csak úgy átsétál az életen, mint egy szobán, majd kimegy a hátsó ajtón. A második, születése után a szobában talált dolgok helyét megváltoztatja, és ez után távozik. A harmadik pedig már születésével hoz magával valamit, amit a szobában hagy távozása[…]

Continue reading …

…mert kellenek a nagyik

A mai napra egy másik család történetét, az ő egyik imádott családtagjuk emlékét hoztam el nektek. Elnézést kérek egy ismétlődő csúnya szóért, de csak ezzel együtt hiteles a történet. Íme:   „…. amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet, kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET.” (Aranyosi Ervin) Egy barátom[…]

Continue reading …

Az élet…. mégiscsak szép

„Az élet különös. Soha nem lehet tudni, kire milyen sors vár, hogy egy átlagos nap végén mi következik be.” (M. Cleo) Van úgy, hogy magányosnak, bolygón kívülinek érzed magad. A dolgaid sem kerekednek, inkább csak olyan amorf stílusban léteznek. Vonzod a bajt, bokaficam, szekrény sarok lefejelés, indulás előtt leöntöd a[…]

Continue reading …

„A padló amelyen feküdtem, lett a szilárd alap, amelyre újraépítettem az életemet.”

Mai soraimat egy kedves ismerősömmel folytatott, több átdumált délután, este ihlette. Őszintén szurkolok neki, hogy ez legyen a befutó, a végleges szerelem….. mert megérdemli. „A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk.”(N. Chamfort) Megesik, hogy társ nélküli vagy.[…]

Continue reading …

Szív és ész…

  „Ne félj megtenni egy nagy lépést. Egy szakadékot sem lehet két kis ugrással átszelni.” (D. L. George) Azon töröm vörös fürtös buksimat, hogy történhet meg velem, (de szinte mindig,) hogy a szívem és az eszem nem pendül egy húron. Lecke az élettől? Na, ná! Próbatétel? Mi más! Szeretném, ha[…]

Continue reading …