A mai soraim apropója…. pocsék érzés, amikor légből kapott, nem életszerű kifogásokra hivatkozva igyekszik egy ismerősünk kimenteni magát egy találkozás, egy beszélgetés alól. De ezt te is, én is megteszem, kár lenne tagadni. S közben soha sem jut az eszünkbe: lehet, hogy a másiknak iszonyatosan szüksége van ránk, a figyelmünkre,[…]
Kihasználva a délelőtti ragyogó időt, hivatalos ügyeket intéztem. Az egyik hivataltól a másikig sétálva mosolyt csalt két kicsi kópé az arcomra. Megosztom veletek is, hátha….. Egy talpig pink 3-4 év forma kicsi lány és egy hasonló korú férfipalánta poroszkáltak nem messze tőlem. A kisfiú, kezeit a magasba emelve az ég[…]
A gépemen nagytakarítást végzek. Lementem a számomra értéket képviselő fotókat, adatokat. Átnézek ezt-azt, van, ami süllyesztő és van, ami marad. Az írástöredékek között találtam az alábbi sorokat, amit anno ugyan befejeztem, de….. akkoriban (érthető okok miatt) nem éreztem helyénvalónak, hogy megosszam, hogy mosolyogjak újra rajta…. ma viszont talán már megtehetem.[…]
Az alábbi soraimmal, senki felett sem szándékozom pálcát törni, nem célom az ön vagy mások jótettének reklámozása. Csak és kizárólag azért született az alábbi írás, mert lázadozó lelkem nem hagy nyugodni. Ki kell írnom magamból. „A lelkiismeret csak mutatja a jó irányt, de nem vezet oda.” Néhány napja feltöltöttem egy[…]
A mai írásom idézeteit két hozzászólótól vettem. Soraik önmagukért beszélnek. Döbbenet, értetlenség, könnyes szemek – ez jellemzi a teljes hétvégémet, pedig csak egy olvasó vagyok, nem érintett. „A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy. A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva. – Ám nincs szó, amely megnevezné[…]
„A családunkban nem az éveket tartjuk számon, hanem az élményeket. A kor csak a bornál és sajtnál számít.” (J. Goddard) Az első emléktöredékeim 4 éves koromból vannak. Minden reggel, nagyon korán, apu vitt az oviba. Azt játszottuk, hogy ő a királyfi, aki éppen akkor mentett meg a sárkány vagy éppen[…]
„Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs. „ (O. W. Holmes) Volt egyszer egy lány. Igazi kis vadóc, jókedvű, semmitől meg nem hátráló volt, csupa játék és élet, egyes művészetekben igen tehetséges. Vibrált körülötte a levegő, hiába igyekezett meghúzni[…]
Hogy miért az alábbi sorok? …. mert jó ideje kattogok ezen….. s mert nem hagy nyugodni… s mert valakinek szántam, aki nem szokott ilyesmiket olvasni, sem tőlem, sem mástól. Szóval, semmi különös. „Düh. Van, hogy eluralkodik, s pusztít maga körül… Dühösnek lenni – olyan mintha saját magad ellen fordítanád azt[…]
A mai délután, városunkra lecsapó vihar váratlanul ért. Munkából tartottam haza, ernyővel felvértezve siettem ….. lassúnak bizonyultam. Félúton nyakamba zúdult a zivatar és hatalmas széllökések tereltek egyik oldalból a másikba. Közben csak arra koncentráltam, hogy az utamba akadt konténerekre fel ne kenődjek, mert a szél erősebbnek bizonyult nálam. Az esernyőbe[…]
Talán megtaláltam a saját utamat. Talán rájöttem az életem értelmére. Talán mégsem vagyok olyan „elcseszett” emberi egyed. És igen…. az a különleges ragyogás, amit az utóbbi időben többször szóvá tettél…. az nem más, mint: Boldogság, a’la Kata. „Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged,[…]