„Ez mindannyiunk egyik legfőbb motivációja: hogy úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk.” (Oravecz Nóra)

Fiatalabb koromban nagyon türelmetlen voltam. Mindent azonnal és máris szerettem volna. Várakozás és időhúzás nélkül. Embertársaimhoz hasonlóan, gyakran ítélkeztem is, mások vagy dolgok, történések felett. Az életem viszont megelégelte ezt, és egy fájdalmas, ám tanulságos okítást adott a megértésből, elfogadásból. S időközben, talán az évek múlásának vagy némi tapasztalatnak köszönhetően, de türelmesebb is lettem. (Azért halvérű sosem leszek!)

„A TERMÉSZET SZERETI A VÁLTOZATOSSÁGOT. A TÁRSADALOM SAJNOS KEVÉSBÉ.” (M.Diamond)

El kell fogadnunk embertársainkat olyannak, amilyenek. Mentalitástól, etnikai hovatartozástól, politikai nézetektől, anyagi helyzettől, nemtől függetlenül. Nem jelent tragédiát, hogy nem vagyunk egyformák. Sőt… Milyen unalmas is lenne a világ, ha mindig, mindenben egyetértenénk, mindenről azonosan vélekednénk, mindent azonosan látnánk. Nem születünk egyformának. Éppen ettől olyan izgalmas, színes az élet, a világ, s a benne élők. Érzelmes, érzékeny teremtmények vagyunk, akik között sokan nem mentesek az előítéletektől, akik az egojuknál fogva többre taksálják magukat, bárkinél. A toleranciát is tanulni kell, s kitartó szorgalommal gyakorolni nap, mint nap. Ha kellően rugalmasak, megértőek vagyunk és hagyunk másokat is érvényesülni, olyannak lenni, amilyenek, akkor egy nagy kupac stresszel leszünk szegényebbek és XXL méretű jóérzéssel gazdagabbak. Nem megéri?

Fogadjuk el, hogy ami egyszer elérkezett, az el is fog múlni. A vihar, bármilyen hangos és dühös is, egyszer elcsitul, megszűnik. Ami most a mélyben szunnyad, egyszer a magasba tör, megmutatni magát. Minden rosszat, bármeddig is sátorozzon az életünkben, jó dolog, történés fog követni. Lázadozhatunk, tüntethetünk ellene, de így lesz! A sors hosszútávon igyekszik kompenzálni, egyensúlyt teremteni. S majdnem mindig sikerül is neki!

Az az igazi teljesítmény, amikor az ember jót, szeretni valót talál egy olyan emberben, akit mások utálnak, kiközösítenek. Viszont sose akarjunk senkit sem rávenni arra, hogy a kedvünkért megváltozzon, vagy más legyen. Az már inkább az erőszak megnyilvánulása, még ha gyengéd is. Ha valaki belső késztetést érez a változtatásra, úgyis megteszi. De az a saját döntése, akarata legyen.

„Mi volna, ha minden évben egyetlen napra felvennénk egy pólót, amelyre reggel felírjuk a titkunkat? Hatalmas, színes, ragyogó, harsogó felirattal hirdetnénk ki azt, ami miatt a leginkább félünk az emberek ítélkező tekintetétől. Feltüntetnénk magunkon: „Igen, én ez vagyok, és az év háromszázhatvannégy napján szenvedek attól, hogy nem fogadtok el. ” Mindannyian láthatnánk egymás gyöngéit, és felismerve, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, az előítéleteket, a rosszindulatú pletykálást és az egymásról és önmagunkról gyártott hazugságokat felcserélné az együttérzés.” (K. Steiner)

(2013.06.15.)