Az alábbi írás bár az én történetem, de mégsem rólam szól. Sokkal inkább arról a csodáról, amit gyermeki önzetlen szeretetnek nevezünk.

„A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.” (C. Moore)

Egy szülő, élete során a sok hétköznapi „szerep” ( mint ápoló/nő, dadus, sofőr, stílustanácsadó, lélek ápoló, titokőr, fociedző, stb.) mellett, olykor különleges feladatokat is ellát. Ilyenkor a Mikulás, a fogtündér, a Jézuska vagy éppen a húsvéti nyuszi bőrébe bújva tesz csodát. Abban a különleges helyzetben volt részem, hogy húsvéti nyuszi szerepben én kaptam ajándékot, részesülhettem a Csodában.

„A GYEREKTÁRSASÁG GYÓGYÍR A LÉLEKRE”

Az uncsihugocskám társasága számomra mindig lelki felüdülés, öröm forrás, boldogság bomba. Ha vele vagyok, kicsit visszavedlek rosszcsonttá és hol én tanítok neki „csibészséget”, hol pedig én tanulok valami „okosságot” tőle. Mióta új otthonom van, azóta megismertem néhány kicsi tündért és kis csibészt, akik a házban laknak. Nagy-nagy hálával tartozom nekik, bár életkoruknál fogva ezt ők nem értenék még. Egy fárasztó nap végén, vagy egy szomorú esemény miatt vagy egy rossz időszakban vergődve, ezek az apróságok képesek kirángatni a szomorúságból, vigyort varázsolni a képemre, elfelejteni minden gondot. S hogy mi a titkuk? Hm. Egy széles mosollyal kísért, váratlan ölelés, egy szuszra elhadart fontos dolog (a mama szomszédjának a macskája 4 kiscicát szült, mindegyik cirmos – ami CNN fontosságú hír, lássuk be), egy ákom-bákom emberkés rajz… nekem, a zsebembe csempészett kicsi autók, az ovi udvaráról kikiabált „szia Kata néni, szia Kata néni”….. Kérem! Ezek az apróságok igazi csoda tévők! Nekem elhihetitek. Nem tudom nekik elmagyarázni, hogy ezek az önzetlen, gyermeki megnyilvánulások milyen örömmel töltik fel a fáradt felnőtt lelkét, s ezért úgy döntöttem: egy napra húsvéti nyuszit játszva, az ajtók elé osonva egy-egy nyuszi fészekkel lepem meg a lurkókat (a szüleiket tájékoztattam, hiszen én sem adnék a gyerekemnek ismeretlentől érkező csokit). De váratlan fordulat áll be. A nyúl padlót fogott a meglepetéstől. 🙂 A nap végére számos képet, videót és rajzot kaptam, mely megörökítette azt a boldog mosolyt, a csodákat még hinni képes kis arcocskákat, melyet a nyuszi meglepetés okozott. Boldog és meghatott voltam, vagyok. Hiszem a csodákat, mert megtapasztalhattam, megélhettem ismét egyet, a gyerekeknek köszönhetően. Nem mindig, de…… mégis csak szép az élet!
MINDENKINEK KELLEMES ÜNNEPI HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK, LEGALÁBB EGYETLEN APRÓCSKA CSODÁVAL!

„Fent a felhő szélén egy angyal mindent lát, hogy a világot a Földön, gyerekek rajzolják. Kicsiny, hegyezetlen, színes ceruzák.”

(2017.04.14.)