A mai soraimmal szeretnék köszönetet mondani néhány lélekmentő ismerősömnek. A köszönet mélységét nem vagyok képes szavak által közölni, ahhoz kevés az írói vénám.  ….de ti tudjátok, milyen a megmentett lélek hálája!  Határtalan. Köszönöm.

 

„Sorsod ott van, ahol az életed nehéz. Ahol kudarcos. Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad – mert nehéz. Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.”  (Müller Péter)

Gyakran mondják, hogy a nő, az időjárás szeszélyes és kiszámíthatatlan. Talán így van, talán nem. De abban biztos vagyok, hogy a Sors szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb mindennél…..(még nálam is jobban).

Van úgy, hogy minden összeomlik körülötted, de egyetlen aprócska reménysugár még megmaradt számodra. Egyetlen,  vékonyka, szalagnyi remény, amibe erősen kapaszkodsz,  szeretettel gondolva rá táplálod, s ez éltet, ad erőt elviselni a már elviselhetetlent. S akkor hívatlanul betoppan valaki a régmúltból, s határozott lábmozdulatokkal tiporja sárba a reményedet, s vele együtt hullik darabjaira az életed. Teszi mindezt úgy, hogy örömét leli benne, ördögi mosollyal nézi végig, amint földre rogysz és azt mondod: vége, nincs tovább, feladom.

„AZ EMBERRE NÉHA AZON AZ ÚTON VÁRNAK A LEGNAGYOBB CSODÁK, AMELYRE NEM ÖNSZÁNTÁBÓL LÉP.”

A lelked zokog, a szíved alig ver, elsírod a világ összes könnyét. Majd megadva magad a kilátástalan helyzetnek, hozol egy döntést, ami súlyos, drámai és fekete. Próbálsz mentséget találni önmagad és azok számára, akik hozzá segítettek  a tragikus véghez. De….mikor feladtad, végleg feladtad a Sors úgy dönt, hogy nem enged még elmenni. Utadba küldi azokat, akiknek az a jelenlegi küldetése, hogy segítsenek neked talpra állni, az összetört reményt újjáépíteni, élni. Magad sem gondoltad volna, hogy éppen ők, éppen úgy és olyan módon nyújtanak segítő kezet. ….mert nem a barátaid, nem a szeretteid, de mégis….az ő feladatuk lelked megmentése. S azt veszed észre, a nap újra kisüt feletted, a dolgok kezdenek kerekedni, lassan visszatér az életkedved, újra képes vagy mosolyogni, visszatalálsz arra a reménnyel teli útra …… Újra élsz! S már nem a végleges befejezésen járnak a gondolataid, hanem az újrakezdésen, egy új életszakaszon…. Érzed, ott legbelül, a szíved legmélyén, hogy meg lesz: a biztonság is, a boldogság is, az új életed is.  Mert a Sors mostohán bánt veled, de szeretne mindenért kárpótolni……mert ez jár neked!

„Sorsunkat befolyásoló szelek fújnak, amelyek többnyire akkor támadnak, amikor a legkevésbé számítunk rá. Néha tombolnak, mint az orkán, néha pedig éppen csak fújdolgálnak. A szelet mégsem szabad lebecsülni, mert gyakran a jövőt rejtegeti.” (Sparks)

(2014.09.14.)