…szeretettel mindenkinek, akinek szeretet hiánya van, akinek van kit szeretnie, akit szeretnek….

„A tökéletes szeretet nem ismer félelmet, mivel mindenét odaajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszthetne.” (Thomas Merton)

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de….ebben a csodálatos, késő őszi, melengető napsütésben sokkal könnyebb boldognak lenni, szebbnek látni a világot, kedvesebbnek az embereket…..Mintha a nap, simogató sugarai nem elégednének meg azzal, hogy az arcomat süssék, tovább haladva szinte  a lelkemig érnek…..

ŐSZ, NAPFÉNY, SZERETET

Néhány nappal ezelőtt hazafelé araszoltam, az októberi napsütésben fürödve. Fülemben feszes tempójú zene, fejemben ide-oda cikázó, súlytalan gondolatok, nézelődve szemlélem a forgalmat, az embereket. S lassan észreveszem őket…..egy kéz a kézben sétáló, ősz hajú, idős párt. Beszélgetve közelednek felém. Nem tudom, miről csevegnek, de a néni bájosan nevet, miközben finoman párja vállához bújik.  Elegáns, finom kéztartással fogja táskáját. Ragyog. Képtelenség nem észrevenni, milyen boldog. A bácsi ….olyan szeretettel  teli pillantással kíséri a néni minden mozdulatát, ami szinte már kézzel fogható. Közben a zebra két végére érünk.  Lassan közeledünk egymás felé és nem tudom levenni a szemem róluk, az egymásba fonódó, ráncos kezeikről, a mosolyba öltözött arcukról, a pajkosan csillogó szemeikről…..és váratlanul elérzékenyülök.  Ugyanazt éreztem akkor és ott, mint a szüleimet látva, a hétvégi szülinapi ebéden. Szeretet, ami  mérhetetlen, feltétel nélküli, örök.  Szeretet, ami jelen van akkor is, ha nem mennek jól a dolgok, ha nincs ok a nevetésre. Nem  az eskütétel miatt: jóban, rosszban, holtodiglan…. hanem, mert egyszerűen  így éreznek egymás iránt. Micsoda értékes érzés! Irigykedem és sóvárgok. Nem tudom a Sors, mit tartogat számomra a „boldogság” feliratú zsákban, de erősen és kitartóan reménykedem, hogy lesz még részem olyan mély és tiszta szeretetben, mint a szüleimnek és  annak a kedves, idős házaspárnak.

„Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret!”

(21014.10.09.)