„A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel.” (W.Churchill)
Úgy tartják, hogy ha egy rászorulón segítesz, a jó cselekedet elnyeri jutalmát…. boldoggá teszi azt is, aki jótékony volt. Igen, általában valami békés megnyugvás árad szét bennem is ilyen esetekben, de most…. miért vagyok feldúlt, miért sírtam el az elmúlt néhány napban hazánk éves könny termésének jelentős részét…. miért érzem magam szerencsétlenül…..hiszen segítettem.
SIKER KONTRA SIKERTELENSÉG
Van úgy, olykor, néhanapján, hogy lépteinket, tetteinket a Sors furcsa mód „jutalmazza”. Valakiben tartani a lelket, visszaadni a lelkesedését, biztatni, hogy a házassága nem ért véget, nincs még semmi veszve, hiszen 30 nap különélés nem a világ vége, megértetni vele, hogy ez csak egy kis gödröcske, nem pedig szakadék a kapcsolatukban…..S amikor egy nap csörög a telefon, és örömtől boldog hang, lelkendezve újságolja, hogy feleségével randizott, aki másnap visszatér a családi fészekbe…..hálás, amiért nem hagytam, hogy hitét vesztve összeomoljon…… Igen, boldogságot éreztem, hogy a magam módján, bár éteren keresztül, de segíthettem, hogy részese lehettem egy csodának. És igen, hirtelen boldogtalanság uralta el a szívemet, könnyekben úsztak zöld szemeim…..igen, akkor és ott szerencsétlennek éreztem magam. Miért van az, hogy míg másoknak képesek vagyunk így vagy úgy segíteni, támaszuk lenni, hitet és lelket erősíteni, ugyanakkor ha a saját életünkről, önmagunkról van szó, gyakran olyan balfékek vagyunk, mint egy kártya lapokat sosem látott pókerjátékos? Na, akkor hogy is van ez? Mitől függ a siker / sikertelenség? Ugyan az a személy, ugyanazzal a lélekkel és lelkesedéssel, tenni akarással, ha egy barátról van szó és ha önmagáróll van szó….? Mitől sikeres az egyikben az ember és miért van sikertelenségre ítélve a másikban? Talán, mert míg a barátaink esetében kívülről és objektíven szemlélünk mindent, addig a saját dolgainkban érzelmileg elfogultak vagyunk? Lehet. Talán, mert a barátaink, szeretteink dolgában elnézőbbek vagyunk, míg saját magunkkal szemben túl szigorú ítészek? Lehet. Talán, mert a ismerőseink ügyes-bajos dolgait legtöbbször a sajátjaink elé helyezzük? Lehet. De … talán az a fránya kutya máshol van elásva……De hol a csodába? Hm? Szóval…. elföldelt kutya kerestetik, mert ő tudja a kérdésekre a tuti biztos vakkantást. ……mert még nem adom fel, ahogy te sem. Azért sem!
„A siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodók, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják és elég erősek, hogy megtartsák.”(P. S. Oakwood)
(2014.10.20.)