„Rá kell ébrednünk, hogy a szeretet nem mindig menti meg azokat, akikért küzdünk.”

Egyetlen szív. De mégis más és más. Egy nő szíve. Egy anya szíve. Egy testvér szíve. Egy gyermek szíve. Ugyan az a szív, ugyanaz a dobbanás, de megannyi, mindig más és más érzés, érzelem…. Ha összetörik a nő szívét, attól még a testvéri szív boldogan kalapál. Ha összetörik a testvéri szívet, azért még az anyai szív örömtől telve dobog.

„DÖNTS SZÍVED SZERINT: AKI SZERETETTEL KÖZELÍT A VILÁG DOLGAIHOZ, MINDIG JÓL DÖNT.”

Olykor úgy érzed, nem bírod tovább. De az a konok kis hang, ami szüntelenül az suttogja a füledbe, hogy add fel…. jobb, ha tudod, az a hang hazudik. Néha megrogysz, képtelen vagy a padlóról feltápászkodni. De amikor már éppen beletörődni készülsz a teljes feladásba…..mindig jön valaki, aki felsegít, aki karodat fogva támogat, míg rá nem érzel a lépések súlyára, ütemére. Sajog a tested azon pontja, ahol a szív dolgozik. De a szíved rendületlenül pumpálja a vért, nem törődik azzal, hogy milyen összetört a lelked, hogy úgy érzed kiszakadt a szíved, hogy elviselhetetlen fájdalmat érzel. A szívedet ez nem érdekli, csak teszi a dolgát, nem adja fel. Még nem, mert nincs itt az ideje. Lassan, lépésről lépésre engedsz a szíved finom, de határozott irányításának. Megragasztgatod ott, ahol eltört. Befoltozod ott, ahol elfeslett. Hogy mindez nem tűnik el nyomtalanul? Ez bizony így van! De ezek a forradások, hegek, varratok, sebek is hozzád tartoznak, a szíved részévé válnak, figyelmeztetnek, emlékeztetnek arra, ami ugyan megtörtént, de…. elmúlt, túlélted,megoldottad, túlléptél rajta. A szíved egy csodálatos és nagyon bonyolult szerkezet. Hihetetlen, mennyi fájdalmat, tragédiát képes kibírni. Számtalan örömet, sikert, boldogságot elraktározni. Kimondhatatlan mennyiségű érzést továbbítani. S mindezt úgy, hogy közben egyetlen pillanatra sem feledkezik meg a dolgáról…..Dobog, rendületlenül.

„Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.”

(2014.11.14.)