„Van, hogy azt hisszük, a biztonság egy házban, pénzben, elismerésben, vagy valamiféle státuszban van. Aztán jön valaki, aki mindezt megcáfolja egy öleléssel.”
Aki jól ismer, tudja: nagyon fázós vagyok. Tipikusan olyan nő, aki a nyári kánikulában képes megfagyni, az árnyékot adó fák alatt. Nem éppen a tél a kedvenc évszakom. Képtelen vagyok annyi ruha réteget magamra halmozni, hogy a hideg ne találjon utat magának. Mégis…. olykor a jégcsap kezeket varázsló hidegben történnek apró, mindennapi csodák, melyek egészen a lélekig hatolva átmelegítenek, lágyan, finoman.
„A SZERETET NEM ENGEDI A SZÍVEDET KIHŰLNI.”
Keressük a boldogságot, vágyunk a biztonságra, hajszoljuk az anyagi javakat, de mégis…elégedetlenek vagyunk, hiányérzetünk van. Legtöbbször képtelenek vagyunk még önmagunk előtt is felfedni mi hiányzik, mitől nem teljes a napunk, az életünk. Aztán egy fárasztó nap végén hazafelé tartva a hideg, esős időben, szembetalálkozol egy idősebb párral, akik egymásba kapaszkodva, egymást karolva, arcukon mosollyal, cseppet sem sietve mennek valahova……szembejön veled egy fonott hajú, copfos, fiatal lány, aki édes-szerelmesen bújik az őt átölelő nyakig láb fiúhoz, csilingelő nevetést hallatva…… találkozol egy kiskamasszal, aki fáradhatatlanul ontja a nap izgalmas történéseit a mellette lépkedő, fáradt arcú, de csupa mosollyal őt hallgató apának…. nézed a túloldalról közeledő tini barátnőket, akik az eső miatt egy ernyő alatt összebújva, kipirult arccal, nagyokat nevetve érkeznek….. Emberek, akik a zord idővel mit sem törődve, tavaszt varázsolnak. Az én lelkembe mindenképp, hiszen mire hazaértem azt vettem észre, hogy mosolygok, nem bosszant a vizes csizma és valahol útközben elfelejtettem fázni is. Átmelengetett az a néhány hétköznapi boldogság morzsa, amivel a hazafelé vezető úton találkoztam. Hm. Ilyen kevés is elég ahhoz, hogy egy-egy pillanat tökéletes legyen, hogy akkor és ott, abban a pillanatban minden mást kizárva csak egy lelket melengető, jóleső érzésen kívül, más ne létezzen?
„Vannak emberek, akikkel ha együtt vagyunk, minden megváltozik. A gondok eltörpülnek, szorongásunk megfakul, figyelmünk az élet vidámabb oldalára vetül. Elfeledtetik velünk a világot, és egy újat, egy szebbet mutatnak helyette. És gyanítom, hogy az lehet a valódi…”
(2014.12.10.)