„Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe: Lehetőség. És az első fejezete: Újév.” (E.L. Pierce)
Tegnap az egyik ismerősöm a Facebook-n az írta: „új év, de sajnos az emberek maradtak a régiek”. Hm. Boldog új évet kívánunk az év első hetében ismerőseinknek, barátainknak, kollégáinknak. Úgy teszünk, mintha az új esztendőnek létezne valami csodatévő képessége, titokzatos hatalma. Holott, a csoda nem más, mint mi magunk…. Csak valahogy erről megfeledkezünk, ahogy az ünnepi fények kialszanak.
„NEM A MEZŐKNEK ÉS NEM A FÁKNAK, HANEM A SZÍVEKNEK KELL VIRÁGBA BORULNIA, HOGY MINDEN JOBB LEGYEN.”
Értem én, hogy kihívások, meg leküzdésre váró akadályok tarkítják a mindennapokat. Elfogadom, hogy nem happy fáklyás menet az élet. Tudomásul veszem, hogy minden egyes mélypont, próbatétel megugrása erősebbé tesz. De most azt kérdezem nagy tisztelettel: ha egy ember az ereje, energiája legutolsó tartalékát is elhasználta, ha nem maradt reményt adó kapaszkodó, ha több terhet, tragédiát már képtelen meg- és túlélni, ha mindezekkel olyan egyedül maradt, mint az a magányos cédrus a festményen….. akkor talán kellő toleranciát, megértést tanúsíthatnának embertársai, ha már sem támasza, sem segítsége nem kíván lenni. Új év! Nagy kaland. Egyetlen számjegyet átírunk. Na és?! Számít, hogy milyen évet írunk? Egy fenéket! Hiszen néhány héttel ezelőtt, még a csapból is szirupos reklámok folytak, s gyakoroltak agymosást mindenkire, mondván: közeleg karácsony, szeressétek egymást, halmozzátok el szeretteiteket minél több és drágább ajándékkal, szeretet ünnepe, béke és meghittség. Na, akkor! Most, hogy elmúlt az ünnepi őrület, visszatértek a dolgos, stresszes hétköznapok és ezzel együtt eltűnt a jóság, a meghittség, egymás szeretete, a türelem és tolerancia. Egyetértek azzal az óvodás korú Manóval, aki azt mondta: szeretné, ha egész évben karácsony lenne. Igen, 4 éves lényével rátapintott a lényegre. Bár nem tudatosan, de érzi, hogy az a néhány nap egészen más, mint a többi. Anya és apa nyugodtak, egész nap mosolyogva járnak a lakásban, kedves szavakkal vannak egymáshoz, van idejük a gyerekkel játszani, beszélgetni, nem rohannak idegbeteg pók módjára, nincs feszült légkör. Csak a tapintható nyugalom és szeretet. Talán, ha 365 napból 360 napig karácsony lenne….. Drága Jézuska! Ha lehet, most leadnám a következő karácsonyi kívánságomat: legyen 360 nap karácsony az évben, szeretettel, türelemmel, sok mosollyal és emberséggel. S biztosra veszem, sokan csatlakoznak hozzám.
De elmúltam már 4 éves. Sajnos, a mesékben nem, s a csodákban is csak korlátozottan hiszek. S egyre kevesebb marad, amiben még hinni vagyok képes. Minden egyes nappal kevesebb marad……
„… mert szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességgé a háborúságot és szabadsággá a rabságot.” (Wass Albert)
(2018.01.02.)