Egy hangverseny margójára…

 

„…nem az eltelt évek számítanak, hanem a stílus, ami kortalan.”

Omega Oratórium – Bevallom, vonakodva mondtam igent barátnőm invitálásának. Nem volt hangulatom egy ilyen „zajos” eseményhez. De hála lelkes és meggyőző kérlelésének…. végül engedtem a csábításnak. És milyen jól tettem!

A ROCK FIATALON TART!

Ezt a megállapítást tettem, amikor színre léptek az „öregek”. Kóbor még manapság is kimondottam charme-os, még így, 70 felett is. Az elmaradhatatlan fehér edző csuka, az a legendás hosszú (egykoron szőke, ma már) fehér haj, a színes lencsés szemüveg…. 16 évesen voltam életem első (és máig egyetlen) Omega koncertjén. Ma este úgy éreztem, ismét az a lázadó, helyét kereső tizenéves lány vagyok, mint egykoron, ha csak 2 órára is. Az oratórium dalait eddig nem ismertem, de akadt köztük olyan, amit azóta is dúdolgatok (Szállj le közénk angyal). Ami viszont elképesztő és számomra megható is volt….. Az általam csak kemény magnak vagy B középnek titulált, első 2-3 sorban helyet foglaló 60 és 70 évesek…. iszonyatosan lelkesen tapsolták az ütemet, ráadást kértek vagy gyertyákkal felszerelkezve, hajlékony nád módjára hajladoztak egy-egy lírai szám alatt…. Újra fiatalok voltak, mint anno, egykoron. Élvezték a feszes ritmust, elfeledkeztek az izomfájdalmaikról, a sajgó derekukról, a rossz látásukról…. Egyszerűen piszok jól érezték magukat! Ezennel felszólítom szent egészségügyünk címeres vezetőit, hogy a gyógyszer és gyógyfürdői kezelések helyett, OEP kedvezménnyel, retro koncert belépőket írjanak ki öregjeinknek. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: a ma esti élményből napokig energiát merítenek majd, élményeket elevenítenek fel, emlékeket mesélnek …… És ez nagyon jó dolog!

Élmény volt számomra a zene mellett a fentebb leírt látvány, érzés is. Egyszerűen lelket melengető. Gyanítom, a templomban a vasárnapi miséken nem szokás hangos fütty és tapsvihar közepette a „vissza” szó kántálása.  De itt és most, ez nem számított szentségtörésnek, illetlenségnek. Sőt…

„Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben.” (Zay László)

0 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük