Boldogságot, nevetést…. mindenkinek!
„A boldogság gyakran egy olyan ajtón szökik be életünkbe, melyről nem is gondoltuk, hogy nyitva maradt.”(J. Barrymore)
A tegnapomat egyetlen szóval is le tudom leírni: boldogság. És úgy tűnik, olyan nagy dózisra sikerült szert tennem, hogy még mindig mosolyogva járok a lakásban és kellemes érzés játja át a lelkem. Mondhatod, hogy egyetlen ugrás ezt nem okozhatta. Én meg azt mondom: DE!
„MERJÜNK BOLDOGOK LENNI, EZ A LEGSZEBB BÁTORSÁG.”
Mi tesz boldoggá egy embert? Egy hűvös, álmos reggelen egy illatos, forrón gőzölgő kávé. Egy rég nem látott baráttól érkezett levél. Egy barátnővel történt szóváltás utáni, béküléses süti evés. Egy gyermek önfeledt nevetése. Egy tökéletes napkelte látványa. Egy hosszú ölelés. Egy limitált kiadású könyv megszerzése, olvasása. Egy régóta tartó félelem legyőzése. Egy rászoruló segítése. A legtöbb esetben nem világrengető szenzációról van szó. Olykor kevés dolog is elég hozzá, hogy boldogok legyünk, hogy boldoggá tegyük a környezetünkben élőket. De vajon akkor, miért nem tesszük ezt, gyakrabban?
Egy barátom sikeres üzletember. Nagyon jó abban, amivel foglalkozik. Talán már az anyaméhben meg volt a tehetsége, ez a rendkívüli érzéke az üzlethez. De amióta ismerem, talán 2-3 alkalommal hallottam tőle és láttam rajta, hogy boldog. Úgy, igazán. Mindene meg van, mindent elér, amit akar, de nem teszi boldoggá. Egy beszélgetés alkalmával az én boldogtalanság – boldogságomat kezdte boncolgatni. Nem értette, hogy amikor padlóra küld az élet, vagy egy szakítás után, hogyan vagyok képes ragyogó mosollyal a képemen viccelődni, akár önmagamon is, önfeledten nevetni, lelkesedni. Apukám jó tanító volt. Megtanultam, hogy a padlóról már csak felfelé van út, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetek megoldása olykor nem elsőre sikerül, hogy hibázok és hozok rossz döntéseket, de …. a nevetés, az öniróniával kevert humor, a szarkazmus soha ne hagyjon el. Még a legnehezebb pillanatokban sem. Ezért vagyok képes szorult helyzetekben is mosolyogni… merek boldog lenni, pedig megoldásra váró problémám van, és merek végre élni, úgy, hogy a lehető legtöbb boldog pillanatot, élményt gyűjtsem be… a szívembe, mert ezt valóban magammal vihetem, mindig és mindenhova, erőt meríthetek belőlük egy rosszabb napon…. mert az élet véges…. s azt szeretném, ha életem végén minél kevesebb lenne az elszalasztott lehetőségek, élmények száma….de annál több a megélt, boldog pillanaté!
„ Kétféle módja van annak, hogy leéld az életed. Az egyik az, hogy azt hiszed, benne semmi sem csoda, míg a másik az, mely szerint annak minden perce egy csoda.” (A. Einstein)
(2018.08.20.)