„Egy beszélgetés során azt találtam felelni egy feltett kérdésre, hogy szeretnék szürke lenni. Beszélgetőtársam elkerekedett szemekkel, zavart mosollyal az arcán, értetlenül nézve, visszakérdezett: szürkeeeee? teeee? de…de miért?
„A csoda észrevétlenül lép az életedbe. Hétköznapi, közönséges, szürke pillanatnak álcázza magát. És csak sok év múlva döbbensz rá, hogy igen, ez csoda volt! Észre sem vetted!” (Müller Péter)
„Unalmas szürke” – mondják emberre, témára, megjelenésre, sok másra. Tudod, én a szürkét szeretem. És egészen másként látom.
IZGALMASAN SZÍNES SZÜRKESÉG
Gyűjtöm a kavicsokat. A finoman gömbölyű, kellemesen kézbe simuló, szürke kavicsokat. A világ minden tájáról… van, ami a saját utazásaim során került haza és van, amivel a családom, a barátaim, ismerőseim leptek meg…. messzi-messzi tájról hozva. Nincs két egyforma kődarab, mindnek más és más a története, a formája, az árnyalata. És nem mellesleg a lakásom díszei, általuk (is) otthonosabbá válik a fészkem. Az öltözködésben, lakberendezésben is szívesen viselem, alkalmazom a szürkét. Hálás szín. Könnyű színes kiegészítőkkel feldobni, s általuk kétszer sem ugyanaz, ami. A szürkét toleránsnak tartom. Alkalmazkodik. Finoman meghúzódva a háttérben, engedi érvényesülni a többit, miközben önmaga is hozzáad, teljesebbé teszi az összhatást. Nem oly’ feltűnő, mint a lángoló narancs. Nem oly’ szexis, mint az izzó vörös. Nem oly’ örök ünnepélyes, mint a fekete. De szerintem a maga visszafogottságával meglehetősen izgalmas. Szóval… én a szürkét hűvösen elegánsnak látom…. szenvedélyesnek…. játékosnak…. alkalmazkodónak…. egyszerűnek….impulzívnak és mindenképpen szerethetőnek. Én igenis szeretnék ilyen színesen szürke lenni…. szürke, ami jelenlétében alig észrevehető, mégis figyelmet kivívó, szerényem meghúzódó, ám annál izgalmasabb, játékra mindig kapható és……. szerethető. Árnyalattól (azaz hangulatomtól) függetlenül.
„Milyen csodálatos varázs van egy üde lány mosolyában. Olyan ez a férfi szürke életében, mint mazsola a tejes kalácsban, mint az élesztő, amitől sörré nemesedik a keserű árpalé!” (P. G. Wodehouse).
(2018.05.06.)