„…. háromféle ember létezik a világban. Az egyik megszületik, és csak úgy átsétál az életen, mint egy szobán, majd kimegy a hátsó ajtón. A második, születése után a szobában talált dolgok helyét megváltoztatja, és ez után távozik. A harmadik pedig már születésével hoz magával valamit, amit a szobában hagy távozása után.”
Rengeteg élmény. Mosoly és nevetés, számolatlanul. Tengernyi öröm- és bánatkönny. Néhány meghatározó szerelem. Sikertelenség és kudarc… több, mint szerettem volna. A Család. Pár szakmai siker. Nehezen felejthető csalódások. A lányom, aki a „minden és tökéletes”számomra. Kihívások, sorozatban. Folyamatos erőpróba, a korlátaim feszegetése. Néhány harcedzett, hűséges barát. Pontosan 18993 nap…. és közel 2 milliárd éltető szívdobbanás. Ezek életem leltárának fő sorai, naprakészen.
„A ROSSZ HÍR AZ, HOGY AZ IDŐ REPÜL, A JÓ HÍR AZ, HOGY TE VAGY A PILÓTA.”
Az életünk folyamatos változás. Nincs két azonos sors, életút, mint ahogy két azonos nap sem létezik…. egyszer ragyogó napfényes idő és hőség. Máskor szitáló köd és szürkeség vagy leheletfagyasztó hideg. Egyik percben lágyan simogató szellő, majd tomboló vad szél. Egyik napon szárnyalunk… örömtől, szerelemtől, sikertől…. bármitől. Aztán jön egy komor időszak, amikor mindent alulról szemlélünk mindent sötéten látunk, nem lelünk kiutat, elveszettnek érezzük magunkat. Minden emberi élet egyedi. A legyűrt akadályok tesznek magabiztossá. A megélt kudarcok által makacsabb küzdők, a fájdalmak által erősebb emberekké válunk. A megtett, bejárt utak teszik színessé, senki máséval össze nem téveszthetővé sorsunkat. De ez mind-mind változik, óráról órára, napról napra. Velünk együtt, általunk… mint az időjárás. Őszinte leszek…. igazán csak 2 esetben tudatosul bennem, az idő(m) múlása. Az egyik, amikor Panka uncsihugomat vagy Rebi lányomat hosszasan nézem, s elmerengek: vajon hova illantak el oly’ hirtelen azok évek, mikor nőttek fel ezek az nemrégiben még apróságok, s egyáltalán…. hogyan lehetséges mindez, hiszen határozottan emlékszem, most születtek… alig „pár” éve. A másik eset, amikor szembesülök az idő előrehaladtával, a változásommal….. reggelente, a tükörbe nézve. 🙂 🙂
Igyekszem minél gyakrabban és sokat nevetni. S azon vagyok, hogy kizárólag olyan emberek társaságában töltsem a drága időmet, akik jót tesznek …. a lelkemnek, a hangulatomnak, akiktől pozitívumot kapok, bármilyen aprócska is legyen az. És igen… hangot adok a nem tetszésemnek, ha valaki csak panasszal, rosszindulatú megjegyzésekkel, folyamatos nyavalygással venne körül…. mert köszönöm, de az én energiáimat, az én időmet ne tessék pazarolni ilyesmire. Arra ott van a sajátja.
Hálás vagyok! Hálás vagyok a családomért, akik által azzá lettem, ami. Hálával tartozom az ellenlábasaimnak, mert általuk erősebb „harcos” lettem. Hálás vagyok a szerelmeimért, mert általuk formálódott, vált (remélem) teljessé a bennem lakozó nő. Hálás vagyok a lányomnak, aki fogantatása óta sok-sok mindenre „megtanított”, s ezáltal is (remélem) jobb anyává válhattam. Hálás vagyok azért a rendíthetetlen, olykor fanyar, olykor szédületes, de mindenképp őszinte humorért, amivel képes vagyok a világot szemlélni, s mely életem mélypontjain sem hagyott magamra. És hálás vagyok mindazoknak, akik így vagy úgy, de részesei voltak eddigi életemnek, hozzátettek valamit, vagy éppen elvettek….. bárhogyan is, de hozzájárultak változásaimhoz, ahhoz, hogy azzá a Katává váljak, aki vagyok. Köszönöm.
„A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.”(M. Twain )
És…no, igen. Szeretnék, nagyon szeretnék a 3. típusba tartozni…. aki jelenlétével hagy valami maradandót maga után. 🙂
(2018.06.02.)