„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.” (Fekete István)

Karácsony. Egy évvel ezelőttig az egyetlen olyan ünnep, hagyomány, szokás…. amit imádtam, amit gyermeki lelkesedéssel vártam, amire már évközben készültem, figyeltem mely szerettem minek örülne, mivel lephetném meg, mivel tudnám az öröm és a meghatottság közös könnyeit a szemeibe varázsolni majd az ünnepnek napján.

„A KARÁCSONY CSODÁJÁT CSAK MEGALKOTNI LEHET, MEGVENNI NEM.”

Tavaly… az első, szülők nélküli karácsony. Tudom, az élet rendje, kereke. De a karácsony már nem  ugyanaz nélkülük. Emlék illatok, képek, történetek, nevetések villannak be…. s már alig látom a billentyűket a könnyeimtől. Szeretném megőrizni, tovább vinni  azon  karácsonyoknak  szellemét, hangulatát, boldogságát. Emlékszem, ahogy körbe ültük a nagy asztalt… csibész gyerkőcök módjára ugrattuk egymást,  viccelődve, nevetgélve adtuk körbe a szüleim keze alatt készült  finomságokkal teli tálakat. Emlékszem, anyukám a vacsora vége felé észrevétlenül kiosont, hogy az ódon kis rézcsengettyűvel jelezze: megérkezett a Karácsony, itt van Jézuska. Emlékszem, hogy az öcsémmel, csibész kölykök módjára,  egymást lökdösve, nagy nevetések közepette rontottunk be a szobába, hogy az illatos, gyertyafénybe öltözött,  feldíszített fenyőfa előtt megállva, újra és újra kicsi gyereknek érezhessük magunkat… megilletődve, csillogó szemekkel, mert a karácsony csodája nem kor függő.

                 

Napok óta nem hagy nyugodni egy érzés…. nem kell pompás karácsonyfa, nem kell ragyogó csomagolású ajándék, nem fontos az ünnepi menüvel terített asztal…. de mindent megadnék egyetlen szülői ölelésért, egy karácsony estéért, együtt, velük. S talán ez a szeretet ünnepének lényege. Nem a kézzel fogható ajándékok, nem a 4-5 fogásos ünnepi menü… sokkal inkább a család, az összetartozás, a törődés… a SZERETET. Ha találkozunk, ha összefutunk, kérlek, ne kívánj nekem boldog karácsonyt, csak ölelj meg! Mert az az  ölelés ott lesz velem hetek, hónapok  múlva is, a szívemben, az emlékezetemben, karácsony után is.

„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene, hogy legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”

2023.12.22.