„Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket!” (T. McGraw)
Végigtekintve az évemen, rá kellett döbbennem, hogy az idei 12 hónapom eddig szinte másról sem szólt, mint az elengedésről, a türelemről, a nagy próbatételekről, miközben keményen szembe kellett néznem önmagammal, a félelmeimmel, a céljaimmal. Nem könnyű projekt.
„A BARÁTOM CSENDES ANGYAL, ÚJRA MEGTANÍT REPÜLNI, HA A SZÁRNYAIM MÁR NEM EMLÉKEZNÉNEK, HOGYAN KELL.”
Az erőt próbáló hónapok ellenére is hálás vagyok. Nem tagadom, hogy hiányzik a „fent” és minden más, aki, ami ezzel jár. De sokkal több jót, pozitívumot kaptam ezen időszakban, mint ami lemondásban, kellemetlenségben, fájdalomban volt részem. Nem elhanyagolható, hogy egy csomó új dolgot tudtam meg önmagamról és számos új kapcsolatra tettem szert. Ezen kapcsolatokból, néhány, idővel talán barátivá érlelődik vagy megmaradnak a jó ismeretség szintjén. Van, hogy egy jó szomszédi kapcsolat fejlődik észrevétlenül, kellemes barátsággá. Akad olyan is köztük, mely különleges módon alakul ki, aközben, míg valaki hivatását gyakorolja. Bárhogyan is, de az ilyen kapcsolatokat, ismeretségeket, barátságokat meg kell becsülnünk, vigyáznunk rájuk. Hiszem, hogy egy barátság pont olyan törékeny, mint egy lehelet vékony üvegváza. Azt gondolom, hogy a barátság nem egyetlen nagydolog. Sokkal inkább számtalan apróság, finoman egymásra épülő halmaza. Miben látom a barátság tisztaságát? Egy barát nem gáncsol el, nem irigykedik, hanem szurkol értem, örül a sikeremnek és fordítva. Egy barát meghallgat, vigaszt nyújt és vállat ad, ahol elsírhatom a bánatomat és fordítva. Egy barát nem rejti véka alá a véleményét, a kritikát, teszi mindezt szeretettel, mert segíteni akar, hogy tisztán lássak, hogy jobbá váljak és fordítva. Egy barát, ha őrült elhatározásomról nem tud lebeszélni, velem tart, hogy támogasson, vigyázzon rám és fordítva. Egy barát, nem akar megváltoztatni, átformálni, mert a hibáimmal, gyengeségeimmel, hülyeségeimmel együtt fogad el, szeret és fordítva. Egy barát akkor is tartja bennem a lelket, a hitet, amikor én már feladtam és fordítva. Hálás vagyok, hogy vannak ilyen barátaim.
„A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.” (Leiner Laura)
(2019.09.15.)