„Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.”

Néhány évvel ezelőttig, úgy éltem, hogy önmagamra vagy nem sok idő, energia jutott vagy sajnáltam a magamra fordítható időt. Igyekeztem megfelelni a szeretteimnek és másoknak, eleget tenni az elvárásoknak, megfelelni lehetőleg mindenütt, minden szerepben. De egy drága személy elvesztése hirtelen rádöbbentett arra, hogy senki ideje, élete sem végtelen. Ő arra biztatott, hogy változtassak és változzak, amíg nem késő, mert egy napon kétségbeesve nézek vissza a sorsomra, hogy az életem úgy telt el, hogy valójában nem is éltem. Azóta úgy gondolom, az élet  méltatlan pazarlása, a meg nem élt élmények, kalandok, a valóra nem váltott álmok, az el nem sírt könnyek, az el nem nevetett örömök, a csak elméletben létező célok…

 „NEM SZÁMÍT KI VAGY! A TERVEID SZÁMÍTANAK.”

A korábban teljesnek érzett életemről kiderült, hogy fényévekre áll ettől. De a legnehezebb az egészben az volt, hogy ezt végre én is beismerjem. Önmagamnak. Amikor ez végül bekövetkezett, nekiláttam változtatni. Most visszatekintve,  elég merész és őrült lépéssel indítottam (lsd. ugrás mánia, repülés őrület), de talán éppen ilyen őrületes indításra volt szükségem. Ami meglepett, hogy élveztem az új kihívásokat, hogy gyakran hitetlenkedtem, milyen erős, elszánt vagyok. Az ember mindig erősebb, mindig jóval többet bír, mint azt gondolná. Olykor talán nem árt ezt tesztelni, bizonyosságot nyerni, önbizalmat erősíteni. Többször említettem írásaimban, hogy soha nem késő változni és változtatni. És hiszek ebben. Az „új életem” eddig eltelt 2 évében sokat tanultam. Az elfogadást, a türelmet, a kitartást és önmagamat illetően. Sokat kaptam. Barátságot, szeretetet, elismerést, bíztatást, örömet. Sokat adtam. Figyelmet, megértést, törődést, szeretetet. Mindezek boldogabbá tettek, tesznek. Nem, korántsem tökéletes az életem, de közelebb állok hozzá, mint pár évvel korábban.

Őszintén hiszek abban, hogy csak azért, mert a szülinapi tortán  40 vagy több gyertya ég, még nem kell lehúzni a rolót, még nem kell bedobni a törölközőt. A változás nem mindig sétagalopp. Garantáltan lesznek majd nehéz időszakok, hepe-hupák, bukkanók és gödrök az úton. De ez soha ne szegje a kedvet. Ez természetes velejárója a változásoknak, az új időszak, az új, felturbózott élet kezdetének. Ez tapasztalat szerzés, önismeret, ami javunkat szolgálja.

„Nem dől össze a világ, ha valaki megégeti magát. Egyszer-kétszer-háromszor. Az égadta világon semmi probléma nincs ezzel, hiszen így ismerjük meg önmagunkat. Megtapasztaljuk, hogy az önbecsapás, egy rossz döntés vagy egy hazugság hova vezethet. Minden kudarcunkból tanulhatunk.” (Belső  Nóra)

(2019.04.06.)