„A lelki béke nem azon múlik, hogy mid van, hanem azon: mit veszel észre a világban.”

Tegnap este orgona hangversenyen voltam. Lassan ez már decemberi hagyománnyá válik… A zene, a művész történetei az egyes zenedarabok között… mint mindig, most is érdekesek, csodálatosak voltak. Mégis… valahogy más volt ez a zenei élmény. Elhangzott egy mondat, ami hirtelen értelmet adott az írás iránti szenvedélyemnek. A művész arról beszélt, hogy szeretné a zenén keresztül megmutatni, hogyan látta az adott zeneszerző a világot, milyen izgalmasnak, színesnek, élettel telinek.

AZ ÉLET CSAK ARRA VÁR, HOGY MEGÉLJÜK …

Ekkor belém hasított a felismerés, majdnem hangosan kimondtam, hogy „én is ezt szeretném”. Ott, abban a pillanatban vált számomra világossá, hogy évekkel ezelőtt kezdődő közlési mániám, a több száz írás, amit elkövettem, a számtalan elkattintott fotó, nem pusztán hóbort. Jóval több annál. Én az írásaim, a fotóim által szeretném megmutatni a világot, a maga szépségében, az apró csodáival, a hétköznapi, köztünk élő hőseivel, az embert próbáló kihívásaival, a szívet tépő fájdalmaival, a lelkeket melengető történeteivel …. a világot, úgy, ahogy és amilyennek én látom. Nem mondom, hogy ez a tökéletes, a felülírhatatlan. De ott, abban a percben szépnek látom, vagy izgalmasnak ítélem meg vagy csak szeretném felhívni a figyelmet valamire…. amiből nem szeretnélek kihagyni téged sem, szeretném ha te is a részese lennél. Olyan rövidre van szabva az emberi lét, s a világban oly’ sok látnivaló akad. S ezek mind-mind hozzátesznek valamit a mindennapjainkhoz, általuk többek leszünk, megtanítanak arra, hogy a boldogsághoz olykor elég egy első pillantásra jelentéktelennek tűnő látvány, történet, kép, gondolat, mely magával hozza a tökéletes pillanat érzését. A legtöbb ember ki van éhezve a harmóniára, a lelki egyensúlyra, s élete során törekszik ennek megvalósítására, megtartására. Több, kevesebb sikerrel. De ha mégis összejön…. azt hiszem, azt nevezik tökéletes boldogságnak.

“Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg.” (Kornis Mihály)

(2019.03.03.)