Éhínség. Nélkülözés. Hontalanság. Árvaság. Betegség. Háború. Természeti katasztrófák. Megannyi tragédia a világban. Igen, innen nézve szerencsésnek mondhatják magukat, kiknek van fedél a feje felett, van az asztalukon étel, van munkájuk és a gyermekeik iskolába járnak, van orvosi ellátásuk és van számtalan lehetőségük arra, hogy azoknak, kiknek mindez nem adatott meg, segítsék őket, hogy jobbá, élhetőbbé tegyék az ő életüket. De van úgy, hogy hiába van meg mindez, a legjobb szándék, a legmakacsabb akarat, a legkitartóbb tenni akarás…. mégis a legfontosabb “léket” kap… a lélek szenved.
„Van egy hasznos szabály az életre: nem neked kell megvívni az összes csatát, ami az utadba kerül. Válaszd ki azokat, amelyek fontosak és hagyd, hogy valaki más küszködjön a többivel.” (A. Lane)
Néhány évvel ezelőtt, egy orvos ismerősöm azt mondta: “A mosoly megtévesztő lehet. Mindig a szemeit nézd! Ha eltűnik belőlük a fény, akkor a mosoly is csak álca. Akkor kezdhetsz aggódni!”
„A NEHEZEBB ÚTON JÁROK. MIÉRT? MERT ONNAN SZEBB A KILÁTÁS.”
Ismerek egy nőt. Elég jól. Korombeli. Humor. Energia. Nevetés. Tempó. Határozottság. Többen irigylik az életét. De ők nem látnak túl a csomagoláson. A nő gyakran megtette azt, amiről még ő is azt gondolta, hogy lehetetlen, hogy nem képes rá, hogy a határain túllép. A legtöbb esetben kiderült: nem csak erős, de igazi túlélő is. Egyedül nevelte fel a gyermekét, két szakma elsajátításának lehetőségét biztosítva. Összetartotta a családot. Gondoskodott a szülőkről. Ápolta a megzuhant barátok lelkét. Egyedül, műszaki vénájú férfi nélkül, lezongorázott egy komplett lakás átalakítást. Segített ott, ahol nagy volt a szükség. Olykor több munkahelyen, párhuzamosan dolgozva is bizonyította: egy nő egyedül is képes anyagi biztonságra. De hiába volt minden igyekezete, a bizalma és hite, a sok-sok befektetett energia, a család, barátok szeretete…. egyszer csak kezdett minden összedőlni körülötte.
A családja egy tragédiát követően lassan, de biztosan széthullott. A család, mely mindig biztos pontot, menedéket, megnyugvást jelentett számára. A munkában, bár szerette, amit csinált, már nem látta a motivációt. Hiányzott a húzóerő, a szakmai elismerés, melyet egyedüli nőként egy férfi csapatban nem igazán kapott meg.
Az áhított harmonikus magánélet is nagy ívben elkerülte. A legtöbb kapcsolata a “szóra sem érdemes” jelzőre volt érdemes. S talán az őrölte fel leginkább, hogy képtelen volt megfejteni, miért történik ez így és éppen vele. Sorra kapta a pofonokat azoktól, akik feltétlen bizalmát élvezték. Az őszinteség, a korrektség gyakran csak egyirányú utcát jelent. Hiába nyitott új területek felé, hiába próbálta ki magát izgalmas sportokban, hiába születtek új, értékes ismeretségei, hiába engedett teret írói vénájának, hiába támogatta a rászorulókat, hiába próbált meg keményebben dolgozni….. ez mind csak kétségbeesett kísérlet volt az romba dőlt életének kompenzációjára, hogy látszólag boldog életet varázsoljon maga köré, de leginkább a szívébe.
Szomorú egy olyan ember lelki magányát látni, aki többeknek csempészett az életébe reményt, mosolyt, figyelmet, vigaszt, segítséget, társaságot, miközben ő maga is hiányt szenved ezekből. De a nő csak rendületlenül mosolygott. És senki sem nézte árulkodó szemeit, melyek kétségbeesve kiáltották volna a nagyvilágba viselőjük szívében uralkodó űrt, lelkében a fájdalmat. Két barátját már elvesztette, miközben úgy érezte mindent és talán annál többet is megtett értük. De kevésnek bizonyult. Elbukott. Nem tudta megmenteni őket. És most újra erre az útra lépett. Ismét meg kell mentenie valakit. Vívódik. Szüntelenül. Talán ezt a mentőakciót most nem fogja meglépni. Inkább feladja. Vagy mégsem? Hiszen keményfából faragták, ő egy igazi túlélő.
De tudja, még egy embert nem veszíthet el. Nem veszítheti el önmagát… mert talán várnak még rá szép és izgalmas dolgok, új ismeretségek, felfedezésre váró csodák… talán van még itt feladata, küldetése. Talán az élete, lehet még ÉLET.
Talán te is ismersz ilyen helyzetben lévő nőt, férfit, embert. Figyeld a szemeit! Figyelj rá! Talán éppen te mentheted meg.
„Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.”
(2019.03.06.)