A figyelem, a törődés felbecsülhetetlen értéket képviselnek, manapság talán még inkább. Nem számít, hogy ünnepnapot írunk, vagy szürke hétköznapról beszélünk, magányos emberről van szó vagy sem….

„Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak.” (Szilvási Lajos)

Az emberek többsége gyermeki lelkesedéssel, az ajándékozás izgalmával, az ünnepi menü elkészítésének őrületével várja a decembert. És vannak, akik számára az év talán legcsodálatosabb ünnepe nem más, mint a lelki kínlódás, a túlélésre játszás időszaka, amikor a magány, az egyedüllét, a szomorúság felerősödve van jelen minden napjuk, minden egyes pillanatában, s csak arra vágynak, legyen már vége ennek az ünnepnek.

„MÁR HOSSZABBAK AZ ÁRNYAK, KELL MOSOLY, BIZTATÓ. KI EGYEDÜL ÜNNEPEL, ANNAK VIGASZ LEGYEN A SZÓ.”

Megtapasztaltam, milyen érzés, amikor magányos, családjukat elvesztő embereket, vagy szülők nélkül felnövő gyermekeket látogat, ajándékoz meg az ember vagy pusztán időt szán egy kiadós beszélgetésre velük. Ez igazi lélek simogató ajándék, ahol az ajándékozó is feltöltődik, hosszú időre, s melegséggel, örömmel a szívében tér haza. Hosszú ideig én is azok népes táborába tartoztam, akik hónapokon át rohangáltak a legtökéletesebb ajándék után, szent este napján hajnalban kelve, s egész nap a konyhában szambázva az ünnepi menü miatt, estére hullaként mosolyogva ült a fenyőillatú nappaliba, ajándékot osztogatni. Eldöntöttem: a szeretteim többet érdemelnek csillogó csomagolásba bújtatott tárgyaknál, ajándéknál, amit talán pár hét vagy hónap múlva már a feledés homálya fed. Valami maradandóbb illeti meg őket.

Kérdés: mi lehet az az ajándék, aminek nem kell fáradozni a díszcsomagolásával,  nem kell kíváncsiság elleni, biztos rejtekhelyről gondoskodni az ünnepig……… s ami a legklasszabb benne, hogy  társsal, társasággal együtt „fogyasztandó”? Hm? Szabad a gazda? Az idei ünnepen élményeket ajándékozok, „helyezek” a fa alá, hogy ha majd pár év múlva a nagy családi, baráti asztalt körbeülve, sztorizgatás veszi kezdetét, emlékezzenek és nevessenek, és újra érezzék az öröm lehelet finom simogatását a szívükön…. hogy volt egy őrült nap…. egy kalandos program…. egy izgalmas, kihívásokkal teli túra….. és milyen piszok jól érezték magunkat azon a karácsonyi ajándékon. Ha őszinte akarok lenni önmagamhoz… számomra is  ez lesz a tökéletes ajándék….  adni úgy, hogy általa én is kapok.

„Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.” (Czipper Ágota)

(2018.12.08.)