“Az utolsó hópehely utat enged a tavasz első bimbóinak. Hadd emlékeztessen a természet bennünket arra, hogy még a legnehezebb idők is véget érnek egyszer, és új élet kezdődik.”

Engedélyeztem magamnak 15 percnyi  szusszanást! Huh, baromi szigorú vagyok önmagamhoz. Lehet, hogy felmondok…. magamnál….magamnak.  :))

Hát….elérkezett a nagy nap! Az első éjszaka az új fészkemben, ami remélhetőleg minél előbb az otthonommá válik. Átszakítottam a saját korlátaimat, átléptem önmagam tűréshatárait. S bár nem szóltak, de tudom, hogy a kollégáim is megszenvedték az utóbbi néhány hetet, mert kibírhatatlan voltam, fáradt, elcsigázott, ingerlékeny, dühös, kedvetlen és jó pár alkalommal utálatos. Tőlük, ezúton is szeretnék bocsánatot kérni.

“IDŐNKÉNT MEGHAL BENNÜNK VALAKI, ÉS VALAKI MÁS MEGSZÜLETIK.”

Igen, valahogy ez történik velem is. Lezárni készülök az életem első felét, magam mögé utasítva az eltelt éveket. Volt, amit másképp tennék. Akad, ami büszkeséggel tölt el. Van, amit kitörölnék. S nem tagadom….akad, amit megbántam, de már nem tudom jóvá tenni. Viszont….Kaptam egy új könyvet, hófehér, ropogós lapokkal, ami csak arra vár, hogy a 2. fejezettel megtöltsem. Igyekszem majd sok-sok szívet melengető, boldogságot hozó, adó történetet „beleírni”, változtatni az életem jó néhány bekezdésén. Szóval…nagyon szeretnék új életet kezdeni. Az első hatalmas lépést már megtettem a költözéssel. S bár egy évvel ezelőtt iszonyatosan fájt, és dühített, hogy valaki, akinek hosszú évek óta nincs köze az életemhez, ilyen helyzetbe kényszerített, de….ma már azt kell mondanom, hogy bár a fájdalom azóta sem csitult a lelkemben, mégis valahol jót „tett” velem azzal,  hogy a lábam alól kihúzta a talajt. Köszönöm, mert ez által megtudtam mennyit vagyok képes kibírni, milyen erős vagyok,  mekkora akarat és elszántság lakozik bennem és újra rátaláltam a határozottságomra. Egy kedves barátom találóan azt mondta: végre megkaptad a várva várt szabadságot, de iszonyatosan nagy árat fizettél érte. Valahogy így történt, de talán igazolást nyer, hogy idővel a hatalmas veszteségek kárpótlásaként minden jóra fordul, minden kiegyenesedik.

Most pedig elvonulok, mert meg kell számolnom a szoba sarkait, de biztosra megyek és minden helységben megteszem ezt! Baj csak nem lesz belőle!  Istenem! Add, hogy ne sírva szenderüljek álomra!

“Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkő lerakásait – aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.” (Tatiosz)

(2015.03.20.)