Tegnap a játszótér mellett elhaladva voltam fül tanúja az alábbi mosolyra csábító párbeszédnek. Lassítottam a lépteimen, mert (mi tagadás) kíváncsi voltam a dolog végkifejletére.

Egy bájos, 8 év körüli, pinkbe öltözött, divat amazon ült a hintában. Látszólag nagyon  élvezte a szelet, ami a hintázás közben ide-oda csavarta-tekerte-rendezte barna a fürtjeit. Valami dallamot dudorászott közben. A hinta mellett egy azonos korú, villogó szemű, fekete hajú, igen csak csibész képű fiúcska álldogált. A mini amazont nézte…. olyan merengően, alig látható mosollyal a szája szegletében, ahogy akkor szoktak a férfiak, amikor….. a nő kezdi elvarázsolni (elvenni az eszüket) őket.

F: szállj le a hintáról…. naaaa!

L: hevesen rázza a fejét, hogy nem.

F: kérlek,  hagyd abba kicsit a hintázást!

L: miért?

F: beszélgessünk.

L: miért?

F: mondani akarok valamit.

L: nem.

F: miért nem?

L: mert csak! (Na, eddig azt hittem ettől stabilabb, megingathatatlanabb női válasz nem létezik….. tévedtem.)

F: de valami fontosat szeretnék mondani neked.

L: Azt, hogy nagyon tetszem, jó az illatom?

F: szótlanul széttárja a karjait és a lányt bámulja.

L: Honnan tudom? Á! A bátyám is mindig ezt mondja az ötödikes szerelmének, Áginak.

F: Akkor leszállsz és beszélgetünk?

L: Nem tehetem, mert belelógsz az aurámba.

Na, ettől a választól kész lettem és hangosan felnevettem. 8 éves és határozottan leépítette(legalább is erre a napra) a srácot, aki ezen válasz után a focizó srácok felé vette az irányt. A labda rugdalása, passzolása mégiscsak veszélytelenebb, simább terep, mint egy nő palántának bevallani: tetszel, de nagyon.

(2018.06.16.)