Mai soraimat egy kedves ismerősömmel folytatott, több átdumált délután, este ihlette. Őszintén szurkolok neki, hogy ez legyen a befutó, a végleges szerelem….. mert megérdemli.

„A szerelem széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, sőt azzal is megajándékoz, ami eddig nem volt a miénk.”(N. Chamfort)

Megesik, hogy társ nélküli vagy. Élvezed ezt az egyedüllétet, sütkérezel a szingli létben, abban a hitben, hogy ez csak átmeneti állapot, s amíg tart, igyekszel a lehető legtöbbet, legjobbat kihozni belőle. Fejedben egy tökéletes terv körvonalazódik: végre lesz időd a barátaiddal elutazni abba a klassz kis városkába, amit 2 évvel ezelőtt terveztetek… végre lesz időd, hogy végigolvasd azt a könyvet, amit tavaly karácsonyra kaptál, de a többedik nekifutásra is, csak a 8. oldalig jutottál… végre lesz időd, hogy nekiveselkedj a spanyol nyelv tanulásának…. végre lesz időd, hogy több időt tölthess a konditeremben / az amatőr festőkörben / a salsa csoportban / a főző tanfolyamon…. végre úgy dolgozhatsz többet, hogy nem kell hallgatnod az örökös szemrehányást, amiért későn érsz haza….. végre nyugodtan alhatsz, mert sem horkolás, sem hangos szuszogás nem zavarja meg az álmodat.

„A SZERELEM TÚL VAN MINDEN OKOSKODÁSON – FELÜL ÁLL MINDEN ÉRTELMEN.”

Aztán egy nap, a örömteli szingliségedbe homokszem kerül,  ami csikorogva akasztja meg a boldog egyedüllét fogaskerekét. Magad sem érted, hogyan és mikor lopózott be az életedbe csendesen a nagy érzelem. A szerelem. Szerelem?  Biztos, hogy ez az? Annyiszor átélted már, de mindig más és más érzés volt. Nem, nem akarsz még érzelmi kötöttséget. Jó, ahogy és ami most van. Próbálod elhessegetni még a gondolatát is a társnak, a kedvesnek. Inkább leviszed a kutyát sétálni. De a gondolataid ravaszul visszakúsznak őhozzá, felidézed amit mondott, eszedbe jut a legutóbbi találkozásotok és …. hangosan elneveted magad, mert eszedbe jut, milyen bolondos is volt. Nevetsz, boldogság tölti meg a lelked, majd szétfeszíti a belsődet. Pokolba a vagány szingliséggel, a remekül megtervezett „végre lesz időm” programokkal és kit érdekel, hogy kicsit horkol…. Ja kérem! Ez valóban szerelem!

„A szerelem olyan, mint a szél: az ember sohasem tudja, hogy honnan támad rá.”
(Balzac)

Hm. Én is ezt a játékos szelet várom…. hátha idesodorja őt.

(2018.10.01.)