Köszönettel Katinak és Janinak, a megértésért, a türelemért, a szeretettel teli, bátorító szavakért.

 

“A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.” (Darrell Royal)

Számtalanszor éreztem, hogy az életem egy végeláthatatlan kilátástalanság. Számtalanszor gondoltam azt, hogy több terhet, fájdalmat nem vagyok képes cipelni, elviselni.  Számtalanszor eszembe jutott, hogy elcserélném az életemet csak egy hétre X vagy Y életével. Számtalanszor átkoztam a sorsom, mert minden igyekezetem ellenére sem jöttek össze a dolgok. Mégis tegnap két, szeretni való ismerősöm határozottan, ellentmondást nem tűrően kijelentette:

NAGYON SZERENCSÉS VAGY!

Először grimaszoltam erre a megállapításra, majd nevetni kezdtem. De komolyan gondolták és mondták. Aztán gyors leltárt készítettem fejben. Az utóbbi évtizedben sok, számomra kedves és fontos embert vesztettem el, örökre. Éveket töltöttem azzal, hogy megvédjem a családomat egy kis stílű bűnözőtől, miközben hetente jártam a rendőrségre, segítséget, védelmet koldulni. Számtalan, az élet kínálta, izgalmas lehetőségről  mondtam le, mert fontosabb volt a gyermekem, a szüleim. Éveken át napi 14-15 órát töltöttem a gép előtt dolgozva, miközben az élet elsuhant mellettem. Soha, senkire sem számítva, mindig egyedül lábaltam ki a gödörből, önmagam oldottam meg a saját vagy a szeretteim gondjait, magányosan éltem át- és túl a legviharosabb időszakokat, s igen….magányosan sírtam el a világ könnyeit is.

Nem vagyok sem több, de kevesebb sem másoknál, az életem önmagában is értékes, hiszen itt vagyok, létezem. Bár fontosak: a családom, a munkám, a sikereim, a kapcsolataim, a keresetem, a cipő kollekcióm ( 🙂 )..…mégis csak az számít, hogy ezek nélkül ki és milyen ember vagyok.

Te belegondoltál már, milyen szerencsés vagy? Mennyi mindennel rendelkezel, tudhatsz magadénak, ami boldoggá tesz? Az élmények, melyeket senki sem vehet el, a nevetéssel, örömmel teli, megélt pillanatok, a szeretet, melyet a család, a barátok adnak, az álmok és vágyak, melyek mindenki életében jelen vannak, s csak a megvalósításra várnak……

Kérlek, pihenj meg egy percre, nézz körül és értékeld mindazt, amid van, ami körül vesz! Ne vedd természetesnek, mert bármikor elvesztheted. Becsüld meg és vigyázz rájuk, hiszen életed alkotó elemei! Az élet állandó változásban van, hol lent, hol fent van a sorsunk kereke. Fogadd el, hogy így van! S közben nyisd ki a szemed, tárd ki a szíved – vedd észre mindennap csodáját, mert ott van. A te mindennapjaidban is.

„Annyiszor mondtam Nemet az életben, Most már Igent is mondhatnék! Hordtam a köveket, s falat építettem, Végre hidat is rakhatnék.”

(2014.03.29.)