Mindig is élvezettel vagyok részese, hallgatósága a gyerekek komoly megnyilvánulásának. Számos alkalommal nagy-nagy erőfeszítésembe telik, hogy legalább látszólag komoly képpel tudjam végig asszisztálni a mosolyra, nevetésre ingerlő szövegelést. Most szeretnék megosztani veletek 1-2 gyöngyszemet ezekből. Íme: 1./ Apuka kézen fogva sétál előttem az ovis kislányával. Egy ideig mögöttük haladva élvezem[…]
Olykor a rendrakás, takarítás is lehet mosolyforrás. Megoszthatom veled? A gépemen lévő adatok rendszerezése közben, az írás töredékeim között találtam az alábbi, jó néhány évvel ezelőtti, pár mondatos dialógust. Rebeka lányom 18-19 éves lehetett akkoriban. Rebeka egy ideje meséket kért tőlem. Élet meséket, azokból az időkből, amikor ő még nem[…]
Az alábbi írás bár az én történetem, de mégsem rólam szól. Sokkal inkább arról a csodáról, amit gyermeki önzetlen szeretetnek nevezünk. „A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.” (C. Moore) Egy szülő, élete során a sok hétköznapi „szerep” ( mint ápoló/nő, dadus, sofőr, stílustanácsadó, lélek ápoló, titokőr, fociedző, stb.)[…]
Tegnap a játszótér mellett elhaladva voltam fül tanúja az alábbi mosolyra csábító párbeszédnek. Lassítottam a lépteimen, mert (mi tagadás) kíváncsi voltam a dolog végkifejletére. Egy bájos, 8 év körüli, pinkbe öltözött, divat amazon ült a hintában. Látszólag nagyon élvezte a szelet, ami a hintázás közben ide-oda csavarta-tekerte-rendezte barna a fürtjeit.[…]
„A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló.” (C. Ahern) Edzésről hazafelé tartottam, kellemes zsibadtsággal a (nem létező) izmaimban. Jól esett a séta, ezért némi kerülőt beiktatva andalogtam haza. A friss szellő összeborzolta a hajam, cirógatta kipirult arcom, s a gondolataim messzire jártak. Azt vettem észre,[…]
Utálok búcsúzkodni! Mert… szóval az alábbi sorokkal szeretném az életem értelmét útnak bocsátani, sikert és kellő kitartást kívánni neki…. határtalan és feltétlen szeretettel. „Hús a húsomból, vér a véremből, csillogó érték szürke létemből, fénylő kincsem, mit e világra hoztam, drága gyöngyömnek kagylója voltam.” (Horváth Piroska) Mit érezhet a madármama, amikor a[…]
Bölcselet helyett… Sorban álltam a pénztárra várakozván. Közben mit tehet az ember lánya? Nézelődik, gondolkodik a vacsorán és akarva-akaratlan hallgatja a környezetét. Két, 40-es éveinek végét koptató férfi (vélhetően szinglik), arról beszélgettek, hogy számukra a saját korosztályukbeli nők „túlkorosak”, körülményesek, a legtöbb totál lestrapált, „nagyseggű” és a saját öreganyjának néz[…]
A mai napra szösszenete, melyet egy alig ismerősömtől kaptam „AZ IGAZÁN JÓ NŐ az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját. Az igazán[…]
„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (A. Lincoln) Tavaly, munkába menet rendszeresen találkoztam egy idős házaspárral. Egymás kezét fogva igyekeztek (inkább sétáltak). A néni, ráncos arca ellenére is csodaszép vonásokkal bírt. Törékeny,[…]
„Ez mindannyiunk egyik legfőbb motivációja: hogy úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk.” (Oravecz Nóra) Fiatalabb koromban nagyon türelmetlen voltam. Mindent azonnal és máris szerettem volna. Várakozás és időhúzás nélkül. Embertársaimhoz hasonlóan, gyakran ítélkeztem is, mások vagy dolgok, történések felett. Az életem viszont megelégelte ezt, és egy fájdalmas, ám tanulságos[…]