A mai napra egy másik család történetét, az ő egyik imádott családtagjuk emlékét hoztam el nektek. Elnézést kérek egy ismétlődő csúnya szóért, de csak ezzel együtt hiteles a történet. Íme:
„…. amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet, kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET.” (Aranyosi Ervin)
Egy barátom pár napja felhívott. Zaklatott volt és össze-vissza hadarva próbálta elmondani, hogy „vége, game over, szakítottak”. Mit tehetnek ilyenkor az igaz barátok? Összeröffent a baráti válság stáb és összetört szívű barátunkhoz indultunk. Lelki támaszt nyújtani, meghallgatni, felvidítani vagy csak inni egyet az lelki nyugalmáért…. ahogy alakul. Megérkezésünk utáni 20-30 perc lassan döcögve telt, barátunkból ömlöttek a szavak, könnyeivel küszködött ez a kemény férfiember, akit sírni csak kicsi ovis korában láttunk, amikor fenn akadt a kerítésen és a szögesdrót végig hasította a combját. Bár akkor is a tönkrevágott, új nadrágja miatt bőgött. De, mint mindennek egyszer a sirámnak is vége, kicsit meg is nyugodott az időközben kezébe adott nagy pohárnyi italtól.
Ekkor valaki közülünk megkérdezte: Na! Ebben a pillanatban mit is mondana a te drága Nagyid? És hangosan röhögve, kórusban kiabáltuk: „Bebaszott a gerenda, kisunokám!” És jó ideig nem jutottunk szóhoz, levegőhöz a szűnni nem akaró nevetéstől. A Nagyi…. maga a csoda, egy legenda…. s aki birtokolt egy titkos süti receptet.
„A BEBASZOTT GERENDA GYÓGYMÓD”
A Nagyinak volt egy különleges képessége: azonnal látta mindenkin, ha szerelmi bánata volt, vagy szakított, vagy megcsalták. Semmi más, gonddal, problémával nem keverte össze az arcon látható (számunkra gyakran láthatatlan) szerelmi bánat jeleit. Emlékszem, egyszer barátunk haza esett a suliból. Semmi extra nem volt a képére írva, de a Nagyi, amikor meglátta, csak legyintett és beküldte a szobába. Majd a konyha felől edény csörömpölés, sütés-kotyvasztás neszei szűrődtek be. 1 óra múlva bekopogott, egy tányéron ízléses kis kupacba rendezett 4 db sütemény volt. Átölelte imádott unokáját és miközben átadta a sütikkel megrakott tányért csak annyit mondott: „Bebaszott a gerenda, látom én. Na! Ezt mind edd meg, ettől megnyugszol és holnapra minden jobb lesz.” Szabály volt, hogy a sütit mind meg kellett enni és csak az ehetett belőle, akinél az a bizonyos gerenda bekúszott.
Egyszer megszegtem a süti evési szabályt, mert kíváncsi voltam. Hááát…. pocsék egy íze volt. DE! Egyetlen alkalommal kimondottan nekem készült az elhíresült sütemény, mert egy „halálos” szakításon estem át. És nem hiszitek el, de….. akkor a mennyország volt belesütve a sütikbe…. illatok, aromák, ízek! Mmmmm! Maga volt a csoda! Ekkor értettem meg, hogy miért csak a szerelmi bánatban tengődőnek jár a vigasztaló édesség, amit azóta a család, a barátok csak „Beb…tt gerenda süti”-nek neveznek. A Nagyi, mielőtt végleg itt hagyta szeretteit, a lányának adta át a receptet (sajnos a képességet, hogy észrevegye a speciális jeleket az arcon, nem tudta átörökíteni). Állítólag megeskette, hogy a hagyományt tovább viszi, a recept titkát megőrzi és majd a család egy nőtagjának adja át, ha eljön az idő. A Nagyi is örökölte az anyukájától, és ő is a sajátjától….. Hihetetlen! Hány generáció óta mehet ez így? Mióta végzi a szerelmi nyavalya gyógyítást ez a családi recept? Lássuk be, a sütinek nincs csodatévő hatása. De a Nagyiknak igen! S talán, az az erős hit, hogy bíztak, hittek a bölcs Nagyiban….. attól működött a csodatétel, a gyógyír a szívre. Kellenek az ilyen Nagyik! Sokáig!
„Öregedő kéz, ráncos és eres, tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán, mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan, egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart, pedig nem kérni, csak adni akart.” (Dánielis Éva)
(2018.06.17.)