Cienfuegos
A települést a „Dél Gyöngye” néven is szokták emlegetni. 1819-ben alapították a várost, mely Kuba akkori főkormányzójáról, José Cienfuegosrók kapta a nevét. A várost kivételesen nem a spanyolok, hanem a franciák alapítottak. Emiatt igen különleges, finom hangulat járja át az utcákat. Azok számára, akik lelkesednek a modern építészeti stílusért, kötelező program a város meglátogatása, mivel itt jelenleg is számos, az 1950-s években épült otthon, ház található, igen jó állapotban. A város egészen európainak tűnik, s gazdagabbnak is, mint az eddig látottak.
Kezdetben szinte csak franciák éltek a településen. A város a vasút megépítése után kezdett gyarapodni. Kikötőjét úgy alakították ki, hogy az ellenséges hajók ellen védekezni lehessen, ahogy a csatornán közeledtek. A kikötőt erőd védte, melyet 1745-ben kezdtek el építeni, de teljes egészében csak 1945-ben (!!!) fejezték be. Az erődhöz ma már külön hajójárattal lehet eljutni.
A helyiek fő megélhetési forrásai közé tartozik a szarvasmarha-tenyésztés és a cukornád termesztése. A tengeröbölnél ipari területet alakítottak ki.
A város főtere a Pargue Marti, melynek bejáratát márvány oroszlánok őrzik. Itt tekinthetjük meg José Martin, Kuba leghíresebb költője és nemzeti hőse szobrát.
Malecon, megcsodálhatjuk a gyönyörű tengerparti villákat, Csak kapkodjuk a fejünket az eddig itt nem tapasztalt gazdagság és rendezettség láttán. A tenger látványa csak tovább fokozza az élményt.
Palacio de Valle Palota, mely lenyűgöző csipkézett mintáival, aprócska erkélyeivel, a finom színekben tündöklő ablaküvegeivel, a márvány különleges színével. A palota ma már étteremként működik. De pár fotó erejéig beosontunk az akkor éppen üres épületbe.
Prado, a város főutcája, sétáló utca. Telis-tele üzletekkel, kávézókkal, padokkal, hangulatos virágokkal és zöld növényekkel és csodálatos építészeti remekekkel. Csak pislogunk a sűrű látnivalók, a színes forgatag miatt.
Diadalív, melyet az 1902. május 20-i kubai forradalom hőseinek emlékére állítottak.
San Lorenzo Főiskola
