Kubai leltár:

– 12 nap

– 18000 repült km nemzetközi légtérben

– 900 repült km kubai légtérben

– 2300 busszal megtett km

– 3100 elkészült kép

– 110 videó felvétel

– 1 új barátság (Judit és István, köszönöm)

– 1 kitartó torokgyulladás

– minimális alvás

– maximális koktél és illatos-aromás kubai rum fogyasztás

– szivar, csak kötelező kóstolási jelleggel

– számos emberismereti tapasztalat

– számolatlan új élmény

– 1 meglévő félelmem legyűrésére tett, nem sikertelen kísérlet.

A Kubára jellemző szegénységet látva, tapasztalva, gyakran elszégyelltem magam. Nincs jogom sem az életemet, sem az eddig elért, megszerzett anyagi javaimat tekintve, elégedetlennek lennem. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen kevéssel is kénytelen beérni az ember, milyen otthonnak titulált, olykor csak kalyibának nevezhető tákolmányban kénytelen élni egy család vagy akár több generáció is. S bár nem tudom, hogy a szegénysorban élő kubaiak lelkében mi zajlódhat le, de azt láttam, hogy optimista, élet igenlő emberek, akikre jellemző, hogy egyik kezükben rummal, másik kezükben szivarral, lábaikban a szenvedélyes salsával élik az életet, hitüket nem vesztve. Bármilyen nehéz is legyen a ma, a másnap reggelt rendületlen optimizmussal, elfogadással kezdik, széles mosollyal az arcukon. Szeretném megtanulni az optimizmus, a hit ezen fokát.

Csodálatos helyeket láttam. Izgalmas történelmüket ismerhettem meg. (Megjegyzem, a kubai történelem lehet, hogy csupán 500 évet átölelő, de…. az micsoda 500 év volt?! Van olyan 2000 éves történelem, ami a közelébe sem érhet a kubai szenvedélyes, színes, lázadó történelemnek.) Egy európai számára különleges ételeket ettem. Vibráló színekben tobzódó településeket nézhettem meg. Nem hagyott hidegen Che Guevara harca, szemlélete, bátorsága és hite.

De szoknom kellett a „kötelező borravalót”, ami sokaknak egyben a megélhetését is jelenti. Olykor zavart a kitartó, akár több száz méteren át követő árusok fáradhatatlan áru kínálgatása. Nem tudtam megszokni a koldulókat, akik szappant, wc papírt, golyóstollat, tusfürdőt, esernyőt kéregetnek. A szívem szakadt meg, amikor az aznapra magammal vitt apróságok elfogytak és már nem tudtam adni. De mindenkin nem segíthetsz, mindenkit nem menthetsz meg, akár csak egyetlen napra is.

Kubában is, mint a világ bármely más országában, vannak szabályok, előírások, törvények. Írottak és íratlanok egyaránt. És ezzel párhuzamosan létezik az a CUC mennyiség is, melynek ellenében pl. mégis rágyújthatsz a wc-ben.

De azt bizton állíthatom, hogy a  kubai emberek átlagon felül leleményesek, kreatívak. Közvetlenek, nagy dumások, kedvesek. S a széles mosoly szinte mindig ott van az arcukon.

(2018.11.01.)