Nem vagyok író. Nem vagyok idegenvezető. Mégis, arra vállalkozom most, hogy megmutassam azt a Kubát, amelyet én láttam, úgy, ahogy én láttam és éreztem és szerettem. Egy turista szemével, aki nem csupán lelkes, de szerelmes is…. Kubába. Az gyorsan kiderült, hogy az egyes úti célokról csodás beszámolót képtelen vagyok írni. Ez nekem nem megy. De néhány „étvágy gerjesztő” adattal és izgalmas, színes fotókkal szolgálhatok.
Úgy terveztem, meghódítom Kubát. De valójában nem így történt. Kuba volt az, aki a szívem egy jelentős részét elrabolta. Nem tudom biztosan, lesz e alkalmam ide visszatérni, nem tudom mit hoz a jövőm, de azt biztosan tudom, érzem: Kuba különleges helyet kapott a szívemben.
Az utazás szervezésekor tobzódtam a lelkesedés, a kíváncsiság, a türelmetlenség elegyében. Ahogy közeledett az indulás, ezek az érzések lassan halványodni kezdtek, s leginkább a nagy semmit éreztem. Miután már Kubában voltam 2-3 napja az a furcsa érzés lett úrrá rajtam, hogy nem ismeretlen itt semmi, hogy MÁR JÓ IDEJE IDE TARTOZOM, hogy itt akarok maradni, élni és megélni a színes, nyüzsgő élet minden pillanatát. Azt éreztem: OTT VAGYOK, AHOL LENNEM KELL, ÉS EZ ÍGY TÖKÉLETES.
NEM tudom képes lennék e itt élni…. valószínű a sokat nélkülöző, sok mindenben hiányt szenvedő ország képe miatt nem. Hozzászoktam az életem színvonalához. De… ettől még meglehet, hogy a szegénysorban élő kubai emberek boldogabbak, mint én. Miért? Mert hálásak mindazért a kevésért, amijük van, s nem ontanak sirámokat azért, amijük nincs. Az átlag kereset csupán 60 CUC (kb. ugyanennyi euróval kell számolni), de a kubaiak igen kreatívak, leleményesek. Szóval… annyi pénzük mindig akad, annyi optimizmusuk mindig van, hogy legyen étel az asztalon és finom rum a pohárban, erő a lábakban a salsához, s annyi élet a lelkekben, hogy reggel újra kezdjék… akkor is, ha az nem lett jobb.
És IGEN, tudnék itt élni, mert…. gyönyörű természeti adottságokkal megáldott ország Kuba. Csodás épületeivel, melyek történelmi korokról mesélnek, a vibráló, életteli színeivel, az állandó nyüzsgésével, hangzavarával olyan, mintha mindig ébren lenne az ország, az emberek, 120 %-n pörögve, soha nem pihennének.
Internet mentes ország. Furcsa a civilizáció eme találmánya nélkül létezni, akár csak 1 napot is. Van wifi kártya, 1-5 órára, de ezt is csak a wifi-vel rendelkező helyeken lehet használni, olykor igen lassú tempóban. (8 napig jól bírtam internet nélkül.)
Kubába semmiképp se utazz egyedül. Társasággal vagy valaki olyannal látogass a földi paradicsom eme zugába, aki hozzád hasonlóan rá van kattanva a karibi csodákra, akivel az élmények minden lélegzetvételét képes vagy megosztani, együtt felfedezni, rácsodálkozni a látnivalókra. Kuba képes beszippantani egyetlen pillanat alatt a maga sajátos vonzerejével, képes megbabonázni és egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem elég pár nap… már többet akarsz, többre vágysz ebből a csodából, a látványokból, a színekből, az ízekből, az élet ezen izgalmából.
Nem hivalkodni, nem kérkedni szeretnék. Csupán szeretnem megmutatni neked a csodát, illetve annak csak egy aprócska szeletét…… láttatni a mélységet és magasságokat, ami Kubára oly’ jellemző…. szeretném, ha értenéd, miért, mivel vett le a lábamról ez a szélsőségekkel teli gyönyörű, izgalmas ország. Szeretném úgy láttatni Kubát veled, ahogy és amilyen szerethetőnek, csodálatosnak én láttam.
Kubáról vélhetően mindenkinek ugyanazok jutnak az eszébe: rum, szivar, Old Timer, salsa. Pedig ettől jóval több, ez az ellentmondásokkal teli ország. Nagy a szegénység, a politikai rendszer szinte már kibogozhatatlanul bonyolult, még mindig jegyrendszerben jutnak hozzá alapvető élelmiszerekhez vagy szolgáltatásokhoz. De én mégis leginkább a vibráló, hevesen pulzáló utcai életre, a szivarozó öregasszonyra, a púder finomságú, vakítóan fehér homokra, az óceán meleg vizére, az élettel teli, harsány színekre, a mindig és mindenhol hallható zenére, és az este 11 után kezdődő életre, a táncra mindig kapható, széles mosolyú emberekre és határtalan optimizmusukra fogok gondolni.
(2018.11.01.)