A gépemen nagytakarítást végzek. Lementem a számomra értéket képviselő fotókat, adatokat. Átnézek ezt-azt, van, ami süllyesztő és van, ami marad. Az írástöredékek között találtam az alábbi sorokat, amit anno ugyan befejeztem, de….. akkoriban (érthető okok miatt) nem éreztem helyénvalónak, hogy megosszam, hogy mosolyogjak újra rajta…. ma viszont talán már megtehetem. Íme, egy aprócska szösszenetem, augusztus végéről:

Augusztus. Ragyogó napsütés. Játékos szellő. Tökéletes, boldog nap…. akár az is lehetne. De számomra minden egyes nap, óra, perc, most az aggódást, a rettegést jelenti. Mégis… a sors olykor nagy levegőt vesz, kicsit távolabb fújja a gondokat, és ha csak pár percre is, de gondoskodik róla, hogy önfeledt nevetéssel jutalmazzon a fájdalomért cserébe. Ma egy ilyen aprócska csodában volt részem. Munka után a gyógyszertárba trappoltam, mert apukámnak sikerült beszereznem egy orvosságot, ami talán javít romló állapotán. A gondolataimba merülve értem a patika bejáratához, szinte egyszerre egy korombeli férfival. A férfi udvariasan kinyitotta előttem az ajtót és mosolyogva maga elé engedett. Abban a pillanatban a játékos nyári szellő pajzán tettre ragadtatta magát és virgonc módon nyári ruhámba csimpaszkodva, annak szoknyarészét lazán, ám annál látványosabban a derekamig meglibbentette. Zavaromban bokáig vörösödve, elnézést kértem és Marilyn Monroe híres mozdulatát eljátszva próbáltam menteni a menthetőt. Közben egy idős úr, (szerényen számolva is vagy 80 éves), kifelé tartott táskányi zsákmányával, s végignézve nem mindennapi belépőmet a következőkkel reagált:
– Gyöngyike! Visszaveszi ezeket a mérgeket?
– Miért Kovács bácsi?
– Mert szart sem ér a mai orvostudomány. Ha ezt az édes látványt szívinfarktus nélkül túléltem, akkor nincs az én ketyegőmnek semmi baja.
S bár szomorúsággal telve volt a lelkem, mégis hangos kacagással öleltem meg a bácsit, aki 2 mondatával képes volt kiragadni a fájdalom szorításából, pár percre.

Vajon mi lehet Kovács bácsival? Remélem, a szíve állja az élet megpróbáltatásait és jó egészségnek örvend! 🙂

(2017.01.08.)