Könnyek ereje

“A könnyeknek szentségük van. A könnyek nem a gyengeség jelei, hanem az erőé. Az elsöprő fájdalom hírnökei és a kimondhatatlan szereteté.” (Washington Irving)

Nem értem, hová fér el ilyen mennyiségű könny egy 158 cm magas nőben, mint amilyen én is vagyok. Nem szándékozom állandóan bömbölni, igyekszem tartani magam, de…. lassan napi programmá válik a sírás. S azt sem értem, honnan, miből lesz a

KÖNNYEK EREJE?

Az írás kezdetben csak olyan dili volt számomra. Aztán unaloműzés. Most meg…. Szenvedély. Védőbástya. Gyógyír. Igyekszem kiírni magamból a fájdalmat, a kétségbeesést, a könnyeket, de… hasztalan. Iszonyatosan nehéz az elengedésről beszélni, miközben minden róla szól. Egy fotó, egy ereklyeként őrzött játék, az első tipegő, az első önálló „rajzok”, az apró talpacska és tenyér lenyomata 3 hónapos korban…. Minden róla szól. Az egész eddigi életem. A női, s még inkább az anyai szív olyan, mint az óceán. Határai láthatatlanok, felszínén ragyogó napsütés és béke vagy viharként tomboló érzelmek – féltés, aggodalom, s a mélyben kódolt titkok, melyeket csak anya és gyermeke képes megfejteni, érteni.
A könnyek minden kimondott szónál beszédesebbek. Vallanak boldogságról, bűnbánatról, fájdalomról, örömről, veszteségről, kétségbeesésről. Minden elsírt könnycsepp más és más. Nem létezik két egyforma. Ha hatalmam lenne a könnyek felett, csak örömből fakadóak lehetnének.
Egy mondás szerint a kiadós sírás után csodálatosan ragyogó a szem színe. Hm. Vajon a mondás kiagyalója látott már igazán boldog nőt? Szerintem semmihez sem fogható egy boldog nő gyémántként csillogó szeme.
A könnyeknek mágikus ereje van. Ha a gyermek kitartóan sír, a szülői szív megenyhül, enged. Ha a veszekedő szerelmespár hölgy tagja zokogni kezd, a kemény férfiszív felenged, vígasztal. Ha veszteség, fájdalom, gyász okozta könnyeket ejtünk, még az ellenlábasaink is elgyengülnek, részvétet éreznek irántunk. Ha mélyen magunk alatt vagyunk, s egy mindenre elszánt barát mindent egyetlen lapra téve, képes hülyét csinálni magából, hogy nevetni lásson… az öröm, a nevetés könnyei szántják végig az arcunk.
Egyetlen aprócska könnycsepp…. s mekkora erő, hatalom birtokosa!

„Senki sem érdemli meg a könnyeidet. Aki pedig megérdemli, az úgysem fog sírásra kényszeríteni.”

(2013.08.12.)

1 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük