„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.” (Jean-Jacques Rousseau)
Lassan helyére kerül az utolsó falburkolat is. A festék már száraz a falakon. Napról napra kisebb a káosz, s fokozatosan kirajzolódik egy új fészek körvonala. 8 hét – ennyi időre volt szükség egy pusztulat lakás újjászületéséhez. S ezzel együtt, mintha a saját, hamvából újjászületésem is zöld utat kapott volna. Vajon, nekem mennyi időre lesz szükségem, hogy összerakjam magam, hogy felépítsem a jelenleg még romos életemet? Ahogy egymás után vonulnak le a mesterek, ahogy mind közelebb kerül a nagy nap…. egyre jobban elfog a pánik. Félek. Izgulok. Kíváncsi vagyok. Mindezt olykor egyszerre, egy időben érzem…akár egy ütős koktél!
„EGY PERCET SE TÖLTS AZZAL, HOGY MÉRGELŐDSZ A TEGNAP MIATT. ENGEDD EL ÉS SZABAD LESZEL!”
Emlékszem, amikor néhány héttel ezelőtt, a szerkezetig szétbombázott falak között, egy halom téglán kuporogva, némám potyogtak a könnyeim. Azt mondtam a rémült mesternek, hogy elszomorít a falakon tátongó lyukak, a lógó vezetékek, a feltört beton látványa, hogy itt az életben nem lesz lakható tér. S miközben a mester a lelkemet nyugtatgatta én csak arra tudtam gondolni: lám, az én életem is éppen ilyen romhalmaz, ilyen felújításra, szépülésre áhítozó, vágyakozó. Akkor és ott végérvényesen lezártam az életem egy igen jelentős szakaszát. Az ajtó nyitva áll előttem, s csak rajtam múlik, belépek e rajta vagy döntésképtelen liba módjára toporgok előtte. Valahol azt olvastam, hogy az élet olyan, mint egy izgalmas kártyajáték, ahol a lapok ugyan adottak, de az, ahogy játsszuk, ….. na, azt nevezik szabad akaratnak! Hamarosan kiderül, milyen játékosnak bizonyulok. Garantáltan lesznek nehéz időszakok, amikor vesztésre állok majd, de bízom benne, hogy amikor visszagondolok az „életem” nevezetű nagy és izgalmas játékra…. mosolyogva azt mondhatom majd: megérte túlélni a pocsék éveket, érdemes volt kitartani a hideg, sötét napokon, mert a 3. felvonás egy boldog nő, megérdemelt, ragyogó jutalom játéka volt.
„Lakik bennem egy kobold, és ha időnként nem engedem ki randalírozni, a világ pokoli unalmassá válik. Én meg utálok mogorva és unalmas lenni.” (P. Auster)
(2015.02.21.)